Ezreket vittek meghalni erre a szigetre, most kezd csak körvonalazódni, kik voltak valójában

Egy új tanulmányban több mint 150, a 19. században felszabadított, majd a Szent Ilona-szigeten eltemetett afrikai származását tárják fel – számol be a Live Science. A vizsgált emberek többsége Közép-Afrika nyugati partvidékéről, a mai Gabon és Észak-Angola térségéből származott, de akadtak olyanok is, akiket több száz vagy akár több ezer kilométerrel távolabbról, a kontinens belsejéből hurcoltak el.

Miután a Brit Birodalom 1807-ben betiltotta a rabszolga-kereskedelmet, a Királyi Haditengerészet elfogta a foglyokat szállító hajókat, az embereket pedig gyakran a Szent Ilona-szigetre szállítatta. Összesen mintegy 27 ezer felszabadított afrikai érkezett ide, közülük azonban körülbelül 8000 ember a rossz egészségi állapot és az alultápláltság miatt röviddel később meghalt. Sírjaik évszázadokra feledésbe merültek, mígnem egy repülőtér építését megelőző ásatások során 2007–2008-ban feltárták a nyughelyeket.

A kutatók a közelmúltban 152 ember fogzománcát elemezték. A gyermekkorban kialakuló fogakban megőrződnek a táplálékkal és ivóvízzel bekerülő stronciumizotópok, amelyek aránya régiótól függően eltérő lehet. Elemzésükkel tehát megállapítható, hogy az adott személy hol töltötte gyermekéveit.

Honnan érkeztek a felszabadított rabszolgák?

Az eredmények alapján az érintettek többsége Nyugat-Közép-Afrika part menti vagy partközeli területeiről származott, mások azonban sokkal beljebb éltek. Ez arra utal, hogy a behajózás előtt több száz vagy akár több ezer kilométeres kényszerű áthelyezésen estek át.

Különösen megrázó egy 19–25 éves korában elhunyt férfi története. Fogainak elemzése alapján gyermekként, hét és kilenc éves kora között Angola belső területeiről a tengerpartra hurcolták, a kutatók szerint valószínűleg ekkor került rabszolgakereskedők kezére.

A szakértők legalább tíz ember esetében talált bizonyítékokat arra, hogy már gyermek- vagy kora kamaszkorukban erőszakkal szállították el őket. „Lehetséges, hogy gyermekkorukban történt elhurcolásuk már összefüggött rabszolgasorba taszításukkal” – mondta Hannes Schroeder, a Koppenhágai Egyetem molekuláris ökológusa és a csapat tagja.

Genetikai elemzést is elvégeztek

A stronciumizotópos vizsgálatokat forrásokkal és 20 ember DNS-ével is összevetették. A genetikai adatok szintén a mai Gabon és Észak-Angola lakosságával mutattak rokonságot, ugyanakkor jelentős genetikai sokféleségről is árulkodtak. Ez összhangban áll a korabeli brit tengerészek beszámolóival, akik szerint a foglyok különböző nyelveket beszéltek.

A kutatástól független David Head, a Közép-Floridai Egyetem történésze szerint a vizsgálat legnagyobb értéke, hogy egyéni sorsokat is képes megvilágítani. „Sokat tudunk arról, honnan és hová szállították a rabszolgákat, mert a kereskedők részletes üzleti feljegyzéseket vezettek, de arról jóval kevesebbet tudni, hogy az emberek honnan indultak, és milyen úton jutottak el a kikötőkbe” – nyilatkozta.

A feltárt maradványokat 2022-ben temették újra a Szent Ilona-szigeten. Bár felmerült, hogy visszaszállítják az elhunytakat származási helyükre, ez végül nem valósult meg, részben azért, mert sok esetben lehetetlen volt pontosan meghatározni, melyik mai országba tartoznának.