Fegyverforgatók lehettek az ókori Egyiptom hercegnői?

Egy új tanulmány alapján az ókori Egyiptom egyes hercegnői nemcsak jelképesen kaptak fegyvereket temetésük során, hanem életükben aktívan is használták azokat – számol be a Live Science. A szakértők szerint elképzelhető, hogy az uralkodói család bizonyos női tagjai 4000 évvel ezelőtt íjászkodtak, vadásztak vagy más fegyveres gyakorlatokat végeztek, igaz, független kutatók vitatják a friss eredményeket.

Zeinab Hases, a Beni Szuef-i Egyetem munkatársa és kollégái hat királyi személy – köztük Ita, Henmet, Itaueret és Nubhetep hercegnők, valamint Hór király – csontjait vizsgálták. A maradványokat még az 1890-es években tárta fel Jacques de Morgan francia régész, ám hosszú időre raktárba kerültek, majd csak 2020-ban fedezték fel őket újra a Kairói Egyiptomi Múzeumban.

A projekt során a kutatók a csontokon található izomtapadási helyekre fókuszáltak, ezeket röntgenvizsgálatokkal és spektroszkópiával elemezték. A hosszú időn át ismétlődő fizikai terhelés nyomot hagyhat ezeken a pontokon. Hases szerint eredményeik arra utalnak, hogy a királyi család tagjai, különösen a nők, aktívan részt vettek olyan nagy ügyességet és fizikai megterhelést igénylő tevékenységekben, mint az íjászat és a vadászat.

Ita jobb vállán, karján és kezén különösen fejlett izomtapadási nyomokat találtak. A kutatók szerint ezek összefügghetnek a sírjában talált díszes tőr ismételt használatával. Nubhetep alkarján és jobb kezén szintén erőteljes elváltozásokat figyeltek meg, sírjában pedig kiváló állapotban fennmaradt nyílvesszőket találtak. Más hercegnők váll- és mellkascsontjain is olyan eltérések mutatkoztak, amelyek elméletileg megfelelhetnek az íjfeszítés során fellépő egyoldalú terhelésnek.

Valóban fegyverforgatók voltak az egyiptomi hercegnők?

A kutatás következtetéseit azonban több bioarcheológus is túlzónak tartja. Sonia Zakrzewski, a Southamptoni Egyetem kutatója szerint az izomtapadási helyek csupán azt mutatják, hogy bizonyos izmokat sokat használtak, de nem árulják el, milyen tevékenység során történt ez. „Nem állíthatjuk, hogy ezek a csontelváltozások szükségszerűen a fegyverhasználattal függnek össze” – mondta Zakrzewski, hozzátéve, hogy a vizsgálatból hiányzik az azonos korú egyiptomi lakossággal való összehasonlítás.

Hasonló kritikát fogalmazott meg Scott Haddow, a Torinói Egyetem munkatársa. Szerinte az íjászat erősen aszimmetrikus mozgásforma, miközben az elemzett csontokon több esetben mindkét oldalon hasonló elváltozások jelentkeztek. Emellett az életkor, a testfelépítés és a genetikai adottságok is jelentősen befolyásolhatják az izomtapadási helyek alakját.

A kutatók szerint ugyanakkor a vizsgálat így is fontos lépés az ókori egyiptomi királyi családok életmódjának megismerésében. Bár egyelőre nem bizonyítható egyértelműen, hogy a hercegnők valóban fegyverforgatók voltak, a maradványok és a modern technológiák új lehetőséget kínálnak arra, hogy jobban megértsük mindennapjaikat és fizikai aktivitásukat.