Amatőr régész bukkant 2000 éves érmekre

A Római Köztársaság idejére datálható öt ezüst dénárt tártak fel a németországi Szász-Anhalt tartományban – számol be a Heritage Daily. A kincs segíthet jobban megérteni a Római Köztársaság és a birodalom határain túl élő népek kapcsolatait.

A leletegyüttest 2025-ben, Halle közelében fedezte fel Dirk Braungardt önkéntes régész. A Szász-Anhalti Örökségvédelmi és Régészeti Hivatal a közelmúltban jelentette be a felfedezést.

Az öt ezüstérme közül az egyik i. e. 148-ban készült, a másik négyet pedig i. e. 82 és 79 között verték. A kutatók úgy vélik, hogy eredetileg együtt, feltehetően egy kisebb erszényben helyezték el őket, amely később a szántás, az erózió vagy állatok tevékenysége miatt szétszóródott. A lelet különösen jelentős, mert Szász-Anhalt területéről eddig mindössze 19 köztársaság kori római érmét ismertek, ezek többsége ráadásul elszórtan került elő, vagy régi gyűjteményekből származott.

Mit érdemes tudni a római érmékről?

A pénzek erősen kopottak, ami arra utal, hogy hosszú ideig voltak forgalomban, mielőtt eljutottak a mai Kelet-Németország területére. A köztársaság kori dénárok a császárkor jelentős részében is hivatalos fizetőeszköznek számítottak, és egészen az i. sz. 1. század végéig használatban maradtak.

Az öt érme közül négy rendkívül rövid idő alatt készült. Ezek közül három úgynevezett serratus dénár, amelyet jellegzetes fogazott pereméről lehet felismerni. A fogazás célja máig vitatott, egyes feltételezések szerint az ezüst tisztaságát igazolta, mások szerint megnehezítette az érmék megcsonkítását, de az sem kizárt, hogy pusztán díszítőelem volt. Két fogazott dénáron ókori bemetszések is láthatók, ami tovább növeli a lelet tudományos értékét.

A kutatók feltételezése szerint az érmék az i. sz. 1. század elején juthattak el Halle környékére. Mivel a leletből hiányoznak a későbbi császárkori pénzek, valószínű, hogy még azelőtt kerültek a térségbe, hogy a birodalmi pénzverés termékei széles körben elterjedtek volna. A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ez egyelőre csak feltételezés.

Abban az időben a régióban még nem működött pénzgazdaság, ezért a dénárok valószínűleg nem fizetőeszközként szolgáltak. Inkább értékes ezüsttárgyakként tekinthettek rájuk, amelyek egyszerre képviseltek anyagi értéket és társadalmi presztízst.

A régészek szerint az érmék távolsági kereskedelem, diplomáciai ajándékok, támogatások, katonai hadjáratok vagy a germán közösségek közötti cserekapcsolatok révén juthattak a térségbe. Korábbi leletekből tudni, hogy a római pénzek egészen messzire jutottak a mai Németország területén.