Parányi lelet vall eltűnt nyelvrokonainkról

Különös ezüsttárgy helyezheti új megvilágításba a középkori muromákkal kapcsolatos ismereteket – számol be az Arkeonews. Az egy, nagyjából 1300 éve elhunyt fiatal nő mellkasára helyezett ezüstkorong közepén található apró fedél szimbolikus ajtóként szolgálhatott, amelyen keresztül a lélek elhagyhatta a testet.

A muromák egy finnugor nyelvet beszélő népcsoport volt, amely a mai Moszkvától keletre, Oka folyó alsó szakaszának vidékén létezett. Egykori nyelvrokonaink a 11. században tűntek el, írásos emlékeket pedig nem hagytak hátra, ami nagyban megnehezíti kutatásukat. Nevüket ma egy oroszországi város őrzi.

A most bemutatott leletet az oroszországi Nyizsnyij Novgorod területén fekvő Zvjagino temetőben tárták fel. A sír a 7. század végén vagy a 8. század elején készülhetett, így a lelőhely legkorábbi temetkezései közé tartozik.

Az elhunyt egy nagyon fiatal nő vagy serdülő lány lehetett, akit rendkívül gazdagon díszített ünnepi öltözékben helyeztek örök nyugalomra. Nyughelyében egy összetett fejdísz, halántékgyűrűk, homlokpánt, fémdíszekkel ellátott bőrszíjak és két merev nyakperec maradványait találták meg. A talajban megőrződött zöldes elszíneződések arra utalnak, hogy ruháját apró gyöngyök is borították.

Anasztaszija Svejcova, a Nyizsnyij Novgorodi Múzeum-Rezervátum régészeti osztályának vezetője szerint a fejdíszt díszes zsinórok alkothatták, ezek a fej fölött keresztezték egymást, és valamilyen textilt vagy sajátos frizurát tartottak. A vállakról lelógó bőrszíjakra fémből készült csüngőket tarthattak, amelyek mozgás közben csilingelő hangot adhattak ki.

Ajtó a másvilágra

Az ilyen zajkeltő díszek a Volga-vidék több uráli nyelvű népének hagyományában is ismertek, és feltehetően védelmező vagy rituális szerepet töltöttek be. Sőt, ilyesfajta csörgő kiegészítőt viselhetett az Akasztónál feltárt honfoglaló harcosok egyike – a különleges lelőhelyről a National Geographic 2026. májusi lapszámában részletesen beszámolt.

A legrejtélyesebb tárgy azonban a nő mellkasán fekvő nagyméretű ezüstkorong volt. Ennek közepén egy apró, nyitható fedél található, amely egy kis ajtóra emlékeztet. A kutatók szerint elképzelhető, hogy a temetési szertartás során ezt a fedelet résnyire nyitva hagyták, így jelképes átjárót hoztak létre az élők és a holtak világa között. Svejcova szerint ezen keresztül a lélek elhagyhatta a testet.

Fontos hozzátenni, hogy ez egyelőre csak hipotézis. Sajnos közvetlen bizonyíték nem került elő arra vonatkozóan, hogy a fedelet valóban kinyitották a temetés során, az elképzelés ehelyett az eszköz felépítésén és sírbeli elhelyezkedésén alapul.

Mit érdemes tudni egykori nyelvrokonaink temetőjéről?

A Zvjagino temetőt 2022-ben fedezték fel, miután helyiek illegális ásatásokról értesítették a hatóságokat. A rendszeres feltárások 2023-ban kezdődtek meg. A jelenlegi kutatási területen 42 sírt vizsgálnak, amelyek szabályos sorokban helyezkednek el – ez arra utal, hogy a temetőt gondosan megtervezték.

Több nyughelyből lócsontok is előkerültek. A kisebb termetű lovak feltételezhetően fontos szerepet tölthettek be a muromák hitvilágában. Az ilyen maradványok a 10–11. században ritkábbá váltak, így a lócsontok megléte a datálást is segíti.

Bár a muromákkal kapcsolatban sok a kérdőjel, maradványaik alapján koránt sem alkottak elszigetelt csoportot. Lelőhelyeiken balti borostyán, közép-ázsiai és bizánci gyöngyök, valamint arab és nyugat-európai érmék is előkerültek.

A kutatók szerint a zvjaginói temető különösen értékes, mert több évszázadon át követhető benne a muroma kultúra fokozatos átalakulása, majd Rusz államba való beolvadása.