Több ezer kilométeres zarándoklat előzhette meg az inka gyermekáldozatokat

Egy új tanulmány alapján az inkák gyermekáldozatai haláluk előtt akár több ezer kilométeres zarándoklatot is megtettek az Andok szent hegyei felé – számol be a Live Science. A kutatók a régió három híres múmiáját vonták be a vizsgálatba, az adatok pedig arra utalnak, hogy az érintettek a korábban feltételezettől eltérő módon halhattak meg.

A szakemberek a hírhedt capacocha nevű inka szertartást akarták jobban megérteni, ehhez új, modern módszereket használtak fel. Az egyik vizsgált áldozat volt a 8–9 éves El Plomó-i fiú, akit a 15. század végén a mai Chile területén, a Cerro El Plomo több mint 5400 méter magas csúcsa közelében áldoztak fel, valamint két, körülbelül 9 és 18 éves lány, akik néhány évtizeddel korábban a Cerro Esmeralda közelében haltak meg.

A korábbi feltételezések szerint az El Plomó-i fiú halálát kihűlés okozta, a két lányt pedig megfojtották. Az új CT-s és mikroszkópos elemzések azonban más képet festettek.

A kutatók szerint a fiú valójában tompa tárggyal okozott fejsérülés következtében vesztette életét, a sebesülést az 1954-es felfedezésekor nem vették észre. További érdekesség, hogy a két lány esetében nem találták meg a fojtogatás tipikus jeleit: a nyakcsontok nem sérültek, a nyakon látható elszíneződéseket pedig valószínűleg a ruházat okozta a halál után. Emiatt a halál pontos oka jelenleg nem állapítható meg.

Hosszú felkészülés előzte meg az emberáldozatot

„A capacocha nem csupán a hegytetőn végrehajtott felajánlásból állt. Hónapokkal korábban kezdődő, hosszú rituális folyamat volt, amely utazással, étrendi változásokkal, különböző közösségek részvételével és szent tájak kialakításával járt” – mondta Verónica Silva-Pinto, a chilei Diego Portales Egyetem munkatársa és a csapat tagja.

A kutatók a gyermekek hajából vett minták izotópos vizsgálatával próbálták rekonstruálni az utolsó hónapokban megtett útvonalakat. Az elfogyasztott ételek és ivóvíz kémiai lenyomata megőrződik a hajban, ebből pedig következtetni lehet arra, hogy valaki milyen környezetben élt vagy utazott.

Az eredmények alapján az El Plomó-i fiú élete utolsó kilenc hónapjában mintegy 2600–2800 kilométert tehetett meg, feltehetően az Inka Birodalom fővárosából, Cuzcóból indulva. A két Cerro Esmeralda-i lány az utolsó három hónap során körülbelül 900–1200 kilométert utazhatott.

Silva-Pinto szerint a zarándoklatok során a gyermekeket több helyi közösség fogadta, ahol közös étkezésekkel és szertartásokkal kísérték útjukat. Ez nemcsak vallási jelentőségű volt, hanem az inka állam hatalmának megszilárdítását is szolgálhatta.

Érdemes hozzátenni, hogy a következtetéseket nem minden szakember fogadja fenntartások nélkül. Dagmara Socha, a Varsói Egyetem bioarcheológusa szerint az izotópos vizsgálatok önmagukban nem elegendők a pontos útvonalak rekonstruálásához, mert az észlelt változások egy része akár az évszakokkal változó étrendet is tükrözheti. Pablo Mignone argentin régész pedig úgy véli, a szerzők túlzottan Cuzco központi szerepére építik értelmezésüket, miközben korábbi kutatások szerint a capacocha-szertartások résztvevői nem minden esetben a birodalom fővárosából indultak útnak.