Sokszínű volt Európa utolsó pogány országa

Egy új tanulmányban izotópok segítségével vizsgálják Vilnius legkorábbi keresztény közösségének tagjait – számol be a Heritage Daily. Az adatok alapján a korabeliek egy része több száz kilométer távolságból érkezett a középkori Litvániába. Az eredmények arra utalnak, hogy a város már létrejötte idején is sokszínű volt, jóllehet Litvánia ekkor még Európa utolsó pogány államának számított.

A kutatók a vilniusi óváros Bokšto utcájában feltárt 13–14. századi temető maradványait vetették elemzés alá, a lelőhely az egyik legkorábbi helyi keresztény közösséghez köthető. Az emberi maradványokban megőrződött izotópok révén sikerült meghatározni, hogy az itt eltemetettek hol töltötték gyermekkorukat.

Az eredmények alapján többen nem is Litvániában, hanem a korabeli Kijevi Rusz területén nőttek fel – ez ma Nyugat-Ukrajna és Dél-Lengyelország egyes részeinek felel meg. Litvánia csak 1387-ben vette fel hivatalosan a katolikus kereszténységet, korabeli sokszínűsége pedig régebben is feltételezett volt.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

Vilnius mindig is sokszínű város volt

A régészek eddig is találtak bizánci stílusú ékszereket, kereszteket, rózsafüzéreket és más importált sírmellékleteket a temetőben, ez a rutén és bizánci világgal fennálló kapcsolatokra utal. „Az izotópos adatok most közvetlen bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a Bokšto utcai temetőben nyugvó emberek közül legalább néhányan Litvániától távoli vidékeken születtek” – húzta alá Dr. Rytis Jonaitis, a Litván Történeti Intézet munkatársa és a csapat tagja.

Az adatok azt is feltárták, hogy a közösségben jelentős származásbeli eltérések voltak férfiak és nők között. Míg a férfiak jelentős része más vidékekről érkezett, a legtöbb nő helyi volt. A kutatók szerint ez arra utalhat, hogy a közösség bevándorlók és helyiek házasságaiból alakult ki, a nők pedig a keleti keresztény területekről érkezőkkel való kapcsolat révén térhettek át a kereszténységre.

Az izotópos eredményeket a temetkezési szokásokkal és sírmellékletekkel is összevetették. Motuzaitė Matuzevičiūtė Giedrė, a Vilniusi Egyetem és a Litván Történeti Intézet kutatója szerint multidiszciplináris megközelítésükkel először tudták közvetlenül azonosítani azokat az embereket, akik Vilnius kialakulásának legkorábbi időszakában költöztek a városba.

A szakértők szerint a bevándorlást több tényező is ösztönözhette, ezek közé tartozhatott Litvánia és a rutén fejedelemségek politikai kapcsolatai, a bővülő kereskedelmi hálózatok, a vallási kapcsolatok, valamint a 14. század közepén Európán végigsöprő fekete halál okozta népességmozgások. Az eredmények tovább erősítik azt az elképzelést, amely szerint a középkori városok fejlődésében a hosszú távú vándorlás a vártnál komolyabb szerepet játszott.