Második világháborús óvóhely bukkant elő egy építkezésen

A lakosság számára kialakított óvóhelyet egy németországi családi ház építése során fedezték fel.

Építkezés közben bukkantak egy kivételes állapotban fennmaradt második világháborús, légoltalmi célokra kialakított óvóhelyre a németországi Quedlinburgban – számol be a Heritage Daily. A több mint 80 éve a föld alatt rejtőző létesítmény segít jobban megérteni, hogy miként próbálták megvédeni magukat a civilek a háború utolsó éveiben egyre gyakoribb szövetséges légitámadások idején. Hasonló létesítmények a magyar főváros környékén is találhatók.
A lelőhelyet egy új családi ház alapozási munkálatai során fedezték fel, ezt követően a Szász–Anhalti Tartományi Műemlékvédelmi és Régészeti Hivatal szakemberei kezdték meg a feltárást. Az óvóhely Quedlinburg középkori óvárosától mintegy 600 méterre nyugatra, a Bode-völgy fölé emelkedő dombgerincen helyezkedik el.
A régészek egy körülbelül 20 méter hosszú, félig földbe süllyesztett védelmi árkot azonosítottak, amelyet kifejezetten a légitámadások elleni menedékként építettek. Az ilyen óvóhelyek védelmet nyújtottak a repeszek, az omladozó épületek törmelékei és a közeli robbanások ellen, közvetlen bombatalálatot azonban nem tudtak volna elviselni.
Miként épült fel az óvóhely?
A csaknem 20-szor 14 méteres létesítmény két, eltérő hosszúságú bejárattal bírt. A struktúrát több ütemben, acélbetétek nélküli döngölt betonból építették fel. Először a mintegy 45 centiméter vastag padló és oldalfalak készültek el, ezekre került a nagyjából 20 centiméter vastag, félköríves betontető.
A belső falakon ma is jól láthatók a zsaluzáshoz használt faelemek lenyomatai. A tető külső felületét elsimították és védőréteggel vonták be. Az óvóhelyet öt, egyenként 25-ször 25 centiméteres szellőzőaknával látták el, a bejáratoknál pedig kettős, légzsilipszerű ajtókat alakítottak ki, hogy támadás esetén le lehessen zárni a belső teret.
Az újonnan felfedezett óvóhely jól szemlélteti, milyen intézkedéseket hoztak Németországban, amikor a szövetséges bombázások a háború vége felé egyre intenzívebbé váltak. Bár a főbb erőfeszítések a hadiipari létesítmények föld alá költöztetésére irányultak, számos településen ehhez hasonló, egyszerűbb óvóhelyeket is építettek a lakosság védelmére.








































































































































































































