Gyenyiszovai emberek csontjaira bukkantak

Egy új tanulmány alapján gyenyiszovai emberektől származhatnak azok a maradványok, amelyeket évtizedekkel ezelőtt tártak fel a Tajvan és a Penghu-szigetek között húzódó tengerfenéken – számol be az IFLScience. A mintegy 45 ezer éves leletek különösen értékesek, mert a gyenyiszovaiak fosszilis maradványai rendkívül ritkák, és a kutatók eddig elsősorban genetikai adatokból próbálták rekonstruálni ezt a kihalt embercsoportot.

A gyenyiszovaiakat 2010-ben azonosították egy szibériai barlangban talált ujjcsontból kinyert DNS révén. Azóta mindössze néhány fogat, ujj- és bordacsontot, állkapocstöredéket, valamint néhány koponyamaradványt sikerült a fajhoz kötni.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

A most vizsgált két fosszília, a Penghu 2 és Penghu 3 egy combcsont és egy sípcsont. A kövületeket 2010-ben már homininmaradványként azonosították, de a kutatók most proteomikai vizsgálatokkal, vagyis a csontokban megőrződött fehérjék elemzésével megállapították, hogy gyenyiszovaiaktól származhatnak. Fontos ugyanakkor kiemelni: a tanulmány egyelőre nem esett át független szakértői bírálaton.

Kaifu Juszuke, a Tokiói Egyetem munkatársa és kollégái szerint a leletek férfiaktól származnak. Méretük alapján a páros feltűnően magas és robusztus volt. A Penghu 2 becsült magassága mintegy 180 centiméter, tömege 83 kilogramm lehetett, míg a Penghu 3 akár 190 centiméter magas és 91 kilogramm súlyú is lehetett. Ez alapján mindketten termetesebbek lehettek a korabeli Homo sapiens és Homo erectus átlagánál.

Egészen kivételes leletekről van szó

John Hawks, a Wisconsini Egyetem–Madison antropológusa szerint azonban nem feltétlenül a testmagasság a legérdekesebb a fosszíliákban. „Lenyűgöző leletegyüttesről van szó. Egyszerűen figyelemre méltó, hogy mit lehet elérni a proteomika és a DNS-en túli egyéb molekuláris módszerek segítségével” – mondta a szakember, aki nem vett részt az elemzésben.

Hawks úgy véli, a leletek kora legalább ilyen fontos, a mintegy 45 ezer éves csontok ugyanis a gyenyiszovaiak történetének egy olyan késői szakaszából származnak, amelyről különösen keveset tudunk. A korábbi maradványok főként a szibériai Gyenyiszova-barlangból és egy tibeti lelőhelyről ismertek, miközben a kínai partvidékről, a délkelet-ázsiai szárazföldről és a szigetvilágból alig áll rendelkezésre közvetlen bizonyíték.

Mint Hawks kiemelte: ezekben a régiókban a modern emberek legalább 50 ezer évvel ezelőtt biztosan találkoztak gyenyiszovai csoportokkal. A mai emberek DNS-e közvetlen bizonyítékot szolgáltat ezekre a találkozásokra, de fogalmunk sincs, milyenek voltak ezekben a térségekben a gyenyiszovaiak, vagy milyen lehetett a biológiájuk” – tette hozzá.

A gyenyiszovaiak genetikai öröksége ma is megtalálható egyes ázsiai és óceániai népességekben, és a DNS-vizsgálatok alapján több, egymástól eltérő gyenyiszovai csoport is létezhetett Ázsiában. Arról azonban továbbra is keveset tudunk, hogyan néztek ki, milyen eszközöket készítettek, és hogyan éltek.