2500 éves kincset rejtett egy kút

4 fotó

Rendkívül jó állapotú ókori bronztárgyakat találtak az észak-olaszországi Kainua etruszk romvárosában – számol be a Heritage Daily. Egy csaknem 2500 éves kútrendszer mélyéről két nőalakot ábrázoló bronzszobrocska és egy különösen ritka bronztál került elő. A leletek alapján a kutatók úgy vélik, hogy a kutat nemcsak víznyerésre használták, hanem szertartások helyszíne is lehetett.

A Kainua területén, a mai Marzabotto közelében zajló ásatás során két felnőtt ember maradványait is megtalálták. Ezek azonban a kutatók szerint később kerülhettek a kútba, mint a bronztárgyak, így akár egy későbbi szertartás nyomai is lehetnek.

A szobrocskákat és a tálat feltehetően szándékosan helyezték a kútba fogadalmi ajándékként. A leletek az i. e. 6. század végére vagy az 5. század elejére keltezhetők, arra az időszakra, amikor Kainua kialakult és fejlődésnek indult. Különlegességük, hogy csaknem 2500 év után is megőrizték eredeti fémes csillogásuk nagy részét.

A kút Kainua szentélykörzetében állt, ahol korábban két monumentális templomot is feltártak. Az etruszk feliratok szerint ezeket Tiniának és Uninak szentelték – előbbi az etruszkok legfőbb égi istene volt, akit a görög Zeusszal és a római Jupiterrel hoznak összefüggésbe, Uni istennőt pedig a görög Hérával és a római Junóval lehet párhuzamba állítani.

Az új leletek arra utalnak, hogy a vallási élet nem korlátozódott a templomokra. A kutak és a víz is fontos szerepet játszhattak az etruszkok szertartásaiban – hasonlóan a rómaiakhoz –, és az sem kizárt, hogy a most feltárt kút Kainua alapításához kapcsolódó rítusok helyszíne volt. Ha a két emberi maradvány valóban egy későbbi szertartáshoz köthető, úgy a kút hosszú időn át megőrizte szakrális jelentőségét.

Mit érdemes tudni Kainuáról?

Kainuát az i. e. 6. század végén alapították a Reno völgyében, és hamarosan a Pó-síkság egyik fontos etruszk településévé fejlődött. A várost szabályos alaprajz szerint építették fel, az utcák, lakóházak, műhelyek és szentélyek rendezett rendszerben helyezkedtek el. A Reno folyó közelsége miatt Kainua fontos kereskedelmi útvonalakhoz is kapcsolódott, és a bronz- és vasművesség egyik központjává vált.

A település mintegy két évszázadon át virágzott, majd az i. e. 4. században a térségbe érkező kelta csoportok terjeszkedése miatt hanyatlásnak indult. Kainuát a század közepe táján elhagyták, a kelták pedig később stratégiai támaszpontként használták a területet. A római korban már csak egy kisebb mezőgazdasági birtok működött az egykori város egy részén.

A települést a 19. században fedezték fel újra. Mivel a későbbi városfejlődés nagyrészt elkerülte a területet, Kainua szerkezete és régészeti környezete szokatlanul jó állapotban maradt fenn. A Bolognai Egyetem 1988 óta rendszeresen végez itt ásatásokat, amelyek során házak, műhelyek, utcák és templomok kerültek elő.