Érintetlen, 1500 éves szarkofágot találtak Horvátországban

Több mint 1500 éve érintetlenül fekvő, hatalmas kőszarkofágot tártak fel a horvátországi Cavtatban, az ókori Epidaurum területén – számol be a Heritage Daily. A késő római korra, a 4–6. századra datált sír különlegessége, hogy vastag mészhabarcs zárta le, így a sírrablók és a későbbi bolygatások is elkerülték.

A mészhabarcs a kőkoporsó és a súlyos, kettős fedél találkozásánál maradt meg jó állapotban. Ennek köszönhetően a sír belsejébe évszázadokon át csak korlátozottan juthatott be talaj és víz. A régészek különös óvatossággal távolították el a fedelet, odabent pedig egy emberi csontvázra bukkantak.

A csontok az évszázadok alatt jelentősen károsodtak, ennek ellenére szerves maradványokat és más anyagokat is ki tudtak nyerni a szarkofág belsejéből. Ezek laboratóriumi vizsgálata segíthet megállapítani az elhunyt életkorát, nemét és más biológiai jellemzőit, valamint további részleteket árulhat el a temetés körülményeiről. A sírban fekvő ember személyazonossága egyelőre ismeretlen.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

Mit tudni az ókori szarkofágról?

A mintegy 5 tonnás mészkőkoporsó úgynevezett Salona-típusú szarkofág. Ez a késő római kori Dalmáciában elterjedt forma a mai Split közelében fekvő Salonáról kapta a nevét, amely a provincia fővárosa és az Adria keleti partvidékének egyik legfontosabb római városa volt.

A szarkofág kövét a vizsgálatok alapján a környéken bányászták. Ez arra utal, hogy a térségben olyan kőfaragó műhelyek működtek, amelyek képesek voltak többtonnás, összetett kialakítású temetkezési emlékek elkészítésére. Egy ilyen koporsó elkészítése, díszítése és elszállítása jelentős munkát és szervezettséget igényelt, ezért maga a síremlék is árulkodhat az elhunyt társadalmi helyzetéről és anyagi lehetőségeiről.

A szarkofág egy nekropoliszban került elő. Az ókori római városok temetői általában a lakott területen kívül, az utak mentén helyezkedtek el, a sírok kialakítása az egyszerű földbe temetéstől a díszes kőszarkofágokig igen változatos lehetett ezeken a területeken. A 4–6. században, amikor a kereszténység egyre meghatározóbbá vált Dalmáciában, a temetkezési szokások is fokozatosan átalakultak.

Így tárták fel a római kori szarkofágot

Az ókori Epidaurum a mai Cavtat helyén állt, a helyszínen már a római uralom előtt is létezett település. A római korban jelentős várossá fejlődött, tengerparti fekvése pedig bekapcsolta a Dalmáciát Itáliával és a Földközi-tenger más térségeivel összekötő kereskedelmi és hajózási hálózatba.

A szarkofág feltárása önmagában is komoly technikai feladatot jelentett: mintegy 3 méter mélyen feküdt, tömege pedig elérte az 5 tonnát. Régészek, antropológusok és restaurátorok dolgoztak együtt a dokumentálásán, a fedél eltávolításán és a maradványok kiemelésén. A koporsót ezt követően elszállították a feltárás helyéről, és Cavtatban helyezték el, ahol a látogatók is megtekinthetik.

A legfontosabb eredményeket azonban a következő vizsgálatok hozhatják. A csontok, a szarkofágban megőrződött szerves anyagok és a lerakódások elemzése révén a kutatók nemcsak az eltemetett emberről tudhatnak meg többet, hanem arról is, hogyan éltek és temetkeztek Epidaurum lakói a Római Birodalom átalakulásának utolsó évszázadaiban.