Rejtélyes, 4000 éves leletet találtak a Garda-tónál

4000 éves, rejtélyes jelekkel díszített agyagtáblát tártak fel az olaszországi Garda-tó közelében található Lucone di Polpenazze bronzkori településén – számol be a Heritage Daily. A különös tárgy egyelőre megfejtetlen, és egy évtizedek óta kutatott leletcsoporthoz tartozik.

A Lucone D lelőhelyen előkerült tábla a harmadik ilyen tárgy, amelyet itt találtak, míg Lucone teljes területéről már 21 hasonló lelet ismert. A táblácskák többnyire agyagból készültek, de kőből faragott példányok is ismertek. Felületükbe szándékosan vonalakat, pontokat, köröket, háromszögeket és négyzeteket karcoltak vagy nyomtak.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

Hogy pontosan mit jelentettek a szimbólumok, arról több elképzelés is született. A táblák szolgálhattak naptárként, számlálóeszközként vagy valamiféle korai írásos kommunikáció eszközeként. Az sem kizárt, hogy rituális szerepük volt, és akár amulettként is használhatták őket.

Egy másik érdekes elmélet szerint a mintázatok a bronzkori kereskedelemben játszhattak szerepet. Az egyes jelek árukat vagy mennyiségeket azonosíthattak, vagyis a táblák bizonyos szempontból a mai szállítási dokumentumokhoz vagy árumegjelölésekhez hasonló funkciót tölthettek be.

Ezt a lehetőséget különösen érdekessé teszi, hogy hasonló tárgyakat Svájcban, Németországban, valamint a Duna és a Kárpát-medence térségében is találtak. Lucone azonban a leletek szokatlanul nagy száma miatt kiemelkedik közülük.

Ezért annyira különleges Lucone

A mai Garda-tó közelében fekvő Lucone területén több ezer éve még sekély tó volt, amelynek vizén az őskori közösségek cölöpökre épített településeket hoztak létre. A régészek legalább öt, különálló cölöptelepülést azonosítottak, amelyek a neolitikumtól a bronzkorig léteztek.

A Lucone D területén egy kora bronzkori falu maradványai kerültek elő. A település építéséhez használt tölgyfa gerendák szénizotópos vizsgálata alapján nagyjából i. e. 2034-re datálhatók. A struktúrák elhelyezkedése arra utal, hogy a házakat valóban a tó fölé, cölöpökre építették, nem pedig egy átmenetileg alacsony vízállású időszakban emelték.

A település pusztulása kivételes lehetőséget teremtett a régészek számára. A falut tűzvész semmisítette meg, a lángok pedig elszenesítették azokat a szerves anyagokat, amelyek normál körülmények között évezredekkel ezelőtt elbomlottak volna. Így többek között fa sarlók, szövőszékhez tartozó nehezékek, vászondarabok, magvak és egy kerámiatálban megőrződött ételmaradványok is fennmaradtak.

A tűz egyes helyeken még a napon szárított agyagból készült épületelemeket is kiégette, hasonlóan ahhoz, ahogy a kerámiát tartósítja a magas hőmérséklet a kemencében. A leletek ezért szokatlanul részletes képet adnak arról, hogyan gazdálkodtak, készítettek textíliákat, főztek és éltek a térség ősi lakói.