Ez okozhatta Botticelli múzsájának halálát

Sandro Botticelli, a reneszánsz festészet egyik legismertebb nőalakját a tengerből születő Vénuszt Simonetta Vespucciról (1453-1476) mintázta, ahogyan számos más alkotásában is az ő alakja jelent meg. Talán e szépség volt az olasz reneszánsz legtöbbször megfestett hölgye, kora legszebbjének tartották sokan. Alig 16 évesen ment férjhez a befolyásos firenzei Marco Vespuccihoz (Amerigo Vespucci unokatestvéréhez), majd rendkívül fiatalon, 23. életévében elhunyt.

Sokáig az volt az elképzelés, hogy tuberkulózis végzett vele, mivel ez a fiatalokat is érintő gyakori halálok volt akkoriban. Azonban nemrégiben egy olasz vezetésű nemzetközi kutatócsoport más elképzeléssel állt elő. A kutatásról a The Conversation hasábjain számolt be Paolo Pozzilli endokrinológus professzor.

A kutatók arra jutottak már néhány éve, hogy agyalapi mirigy daganat állt a rendkívüli korai halálozás hátterében, most újabb bizonyítékokat találtak erre az elképzelésre. Az agyalapi mirigy, amely a koponya töröknyereg nevű csontos üregében helyezkedik el, egy hormonális szabályozó szerv, többek közt a növekedésért és a nemi hormonokért is felelős. Jóindulatú daganatai viszonylag gyakoriak, azonban a kutatók szerint Simonetta Vespucci esetében a daganat rosszindulatú volt.

Botticelli nemcsak festője, de imádója és barátja is volt Simonettának, ahogy a művelt, finom modorú szépség barátainak tudhatta a kor firenzei nemeseinek jó részét is.

A kutatók egyrészt elemezték Botticelli évek során született képeit, amelyeknek Simonetta volt a modellje, másrészt megvizsgálták a korabeli levelek, dokumentumok leírásait. Az arcvonásokon olyan változásokat találtak, amelyek jellemzik az agyalapi mirigy daganattól szenvedő betegeket. Ezeket az orr fokozatos megnagyobbodása, az állkapocs előreugrása, a szemöldökívek hangsúlyosabbá válása, az ajkak és a lágyrészek megvastagodása, az arc összességében durvábbá, robusztusabbá válása jellemezte.

Simonetta sosem szült gyereket, mégis van egy olyan portréja, amelyen tej árad a melléből – ez a tejtermelés szintén lehet az agyalapi mirigy daganat hatása, ahogy az is, hogy gyermektelen volt.

A daganat növekedése során áttörhette a mirigyet tartó töröknyereg csontját, orrvérzést okozhatott – erről a korabeli leírások is beszámoltak, amikor egy bálon egyszer csak összeesett és ömleni kezdett a vér az orrából.

Az ezt követő napjait ágyhoz kötötten élte, állapota gyorsan romlott. Az orrvérzéseken túl fejfájás, zavartság, időnkénti hallucinációk keserítették utolsó napjait, amelyeket hányásos rohamok és magas láz is kísért. Vespucciék orvosa mellett Lorenzo Medici orvosa is Simonetta gyógyításán dolgozott – ám eredménytelenül.

Az évek alatt tapasztalt változásokból Pozzilli professzor és munkatársai egy gépi tanulásos vizsgálatot is elvégeztek, Simonetta Vespucci különböző időpontokban készült képmásai alapján. Az algoritmus is azt mutatta, hogy a megfestett testi változások megfelelnek annak, amit egy agyalapi mirigy daganat is keltene. Bár az efféle daganatok legtöbbször látászavarokkal is együtt járnak, Simonetta daganata nem a látóidegek irányába, hanem az orrüreg felé növekedhetett. Ezt támasztják alá az orrfolyásos és orrvérzéses epizódok.

A látásromlásra vonatkozó történelmi feljegyzés ugyan nem maradt fenn, azért lehetnek e téren is óvatos kételyek. A Vénusz születése festményen Vénusz arcát egészen jellegzetesnek ábrázolja Botticelli: szemei szabálytalan állásúak.

A Vénusz-kancsalság lehet allegorikus is, ám lehet a látásromlás, a szemizmok bénulása is a háttérben. Ezt azonban nem lehet bizonyítéknak tekinteni, mivel az efféle enyhe kancsalságot Botticelli több más nőalaknál is alkalmazta, s később kimondottan divatossá is vált a festők körében.

A halál oka végül az lehetett, hogy a daganatban bevérzés következett be. Ez a modern kori orvoslásban is jól ismert, életveszélyes esemény, amelyet képalkotó eljárásokkal lehet igazolni. Simonetta utolsó napjainak lefolyása arra utal, hogy nála is ez állhatott fenn. Mivel egy bálon, tánc közben esett össze, a tánc okozta mechanikai hatás is kiválthatta a daganatban a bevérzést.

Simonetta Vespucci földi maradványait ma is őrzi a sírja, amely feltehetően a firenzei Ognissanti templomban található. Azt azonban jelenleg nem tudni biztosan, hogy melyik is lehet az ő teste, mivel a Vespucci család számos tagja ugyanott nyugszik. (Botticelli kérése az volt, hogy múzsája lábaihoz temessék, és a művész valóban e templomban nyugszik.)

Ha sikerülne pontosan beazonosítani, mely sírban is nyugszik Simonetta, amennyiben valóban fennmaradtak a csontjai, akkor lehetőség nyílna arra, hogy maradványait megvizsgálják. Egy CT-vizsgálattal azonosítani lehetne azokat a jeleket, amelyekre a kutatók most a halálok leírásában hivatkoztak.