Szlovénia gyógyvizeit már a rómaiak is felfedezték

Kevés országban beszélnek annyit a vízről és az energiáról egyszerre, mint Szlovéniában. A gyógyulásnak itt nincs egyetlen receptje, van, ahol a föld mélyéből feltörő, ásványi anyagokban gazdag vízre esküsznek. Máshol a hegyekből érkező kristálytiszta levegőre, megint máshol pedig állítólagos energiaösvényekre. Alig kétórányi autóúton belül egymástól teljesen eltérő gyógyító hagyományokkal találkozhatunk.

Gyógyítás, egy kicsit másként

A gesztenyefák árnyékában sétálva alig hallani mást, mint a víz csobogását. Elképesztő érzés belegondolni abba, hogy ugyanez a termálvíz több mint hatszáz éve táplálja Dobrna fürdőit és segítette az embereket a gyógyulásban. Kevés helyen érződik ennyire, hogy a gyógyulásnak – fogalmazzunk úgy – saját földrajza van.

A szlovéniai Dobrnában ugyanaz a csaknem 36 Celsius-fokos termálvíz tör fel mintegy 1200 méter mélyről, a gyógyhatást a régészeti leletek szerint már a kelták és a rómaiak is ismerték. Meg kell azonban jegyezni, hogy a forrás első írásos említése 1403-ból származik, gyógyászati alkalmazását pedig 1542 óta, mondhatjuk Buda török ostroma idejétől dokumentálják. Eleinte elsősorban nőgyógyászati betegségek és meddőségi problémák kezelésére használták.

A kezdetek óta több mint hat évszázad telt el, de a víz ugyanonnan érkezik, igaz, egyre több lehetőséget rejt magában. A Terme Dobrna gyógyközpont filozófiája pont arra épül, hogy a szervezet regenerációját a táj nagyban segítheti. A termálvíz mellett hivatalosan elismert természetes gyógytényező a helyi fango (gyógyászati és wellness célokra használt, vulkanikus anyagokat is tartalmazó forró iszap, illetve az ebből készült iszappakolás) és a tőzeg, a kezeléseket pedig egy közel kétszáz éves arborétumszerű park, évszázados gesztenyefasorok és a környező erdők csendje egészíti ki.

A dobrnai park kialakítása egészen 1820-ra nyúlik vissza. A fürdő akkori tulajdonosa, Franc Ksaverij Kajetan Dienersberg báró alakította ki a gesztenyesort, amely egyenes vonalban kötötte össze a fürdőkomplexumot a településsel. Ettől a tengelytől északra akkoriban mezőgazdasági területek feküdtek, amelyek nagy részét a Novak család birtokolta. Sikeresen összekapcsolták mezőgazdasági tevékenységüket a vendéglátással, ami jó ötletnek bizonyult.

Délre a gyep könnyedén terjeszkedett az erdőbe, és a következő évtizedekben új parkok és pihenőhelyek alakultak ki a fürdővölgyben. Az épületek környékét is parkként rendezték be. Az 1800-as évek közepén a fürdő irányítását Hoyos gróf vette át, aki a gyógyfürdő patakja feletti erdőben kiterjedt ösvényhálózatot alakíttatott ki kisebb-nagyobb virágrondókkal. A százéves fák hátteréhez később jöttek a virágszőnyegek, a szökőkutak és cserjék – vezetett körbe minket Damjan Hempt, a komplexum menedzsere a parkban, miközben megmutatta a környező épületeket.

A fürdő központi parkjában lévő pavilonban található ivókútnál eközben 1200 méter mélyből tör fel a kalciumionokban gazdag természetes termálvíz, amelynek gyulladáscsökkentő, emésztést segítő hatást tulajdonítanak, és az elképzelések szerint a szív- és érrendszer működését támogatja.

A parkban kialakított energiaösvények és energiaállomások már inkább a spiritualitás világába vezetnek minket. „Mi azt javasoljuk mindenkinek, hogy sétáljon körbe a parkban, hogy érezze az elemek energiáit, amiket az öt energiaponttal jelölt helyeken lehet a legjobban érzékelni” – hangsúlyozta Damjan Hempt.

Világhírű gyógyvíz

Néhány kilométerrel távolabb eközben olyan magnéziumos ásványvizet kínálnak, amelynek hatását senki sem felejti el első kóstolás után. Mi sem. A világhírű, rendkívül magas magnéziumtartalmú Donat Mg gyógyvíz forrása a festői Rogaška Slatina kisvárosában fakad, hatása egy fürdő vagy egy különleges ivókúra során bontakozik ki.

A Donat Mg ásványvíz a világ legmagasabb magnéziumtartalmú természetes ásványvizei közé tartozik. Egyetlen literje mintegy 1000 milligramm magnéziumot tartalmaz, amely ráadásul vízben oldott formában jól hozzáférhető a szervezet számára.

„A magnézium több száz enzim működésében vesz részt. Nélkülözhetetlen az izmok és az idegrendszer normál működéséhez, szerepet játszik az energiatermelésben, az elektrolit-egyensúly fenntartásában, valamint a csontok egészségének megőrzésében. A magnézium ásványvízből történő felszívódását humán vizsgálatok igazolták, miközben ez a víz szulfátban és hidrogén-karbonátban szintén rendkívül gazdag” – magyarázta az egyedi forrásvíz erejét Galina Tarasova, az Atlantida Hotel menedzsere.

És éppen ez az ásványi koktél magyarázza legismertebb, és persze a legkönnyebben megtapasztalható hatását. A magnézium- és szulfátionok vizet tartanak vissza a bélrendszerben, lágyítják a székletet és serkenthetik a bélmozgást. Egy 106 résztvevővel végzett kettős vak, randomizált vizsgálatban a napi 500 milliliter Donat Mg hat hét alatt javította a bélműködést és a székrekedéssel kapcsolatos panaszokat.

A magnézium hatása azonban messze túlér a bélrendszeren. Szükség van rá az idegsejtek közötti jelátvitelhez és az izmok összehúzódásához, részt vesz a normális anyagcsere fenntartásában, és hozzájárul a fáradtság csökkentéséhez is.

Források, gyógyító vizek, termálkincs

A föld mélyéből feltörő vizek gyógyító erejét ezen a vidéken már az ókorban felfedezték. Régészeti leletek tanúskodnak arról, hogy a római korban virágzó fürdőkultúra alakult ki az ország területén. A meleg források jótékony hatásáról már a középkorban születtek feljegyzések, a fürdőzés pedig fokozatosan vált a gyógyítás részévé.

Az Alpok, a Dinári-hegység, a Pannon-medence és a mediterrán világ találkozásánál a víz egészen eltérő kőzetrétegeken keresztül járja be föld alatti útját. Útközben ásványi anyagokat old ki, felmelegszik, majd más és más kémiai összetétellel bukkan ismét a felszínre. Így lehet a gyógyítás alapja az egyik helyen a kalciumban gazdag termálvíz, máshol pedig rendkívüli mennyiségű magnézium, ami a pohárba vagy épp a medencébe kerül.

10 fotó

Az ország 87 természetes termálforrásának felszíni hőmérséklete 24 és 73 Celsius-fok között változik, de ennél is nagyobb különbségek rejtőznek a víz összetételében. Moravske Toplicében például 1100 méter mélyről, 72 Celsius-fokosan tör elő az első pillantásra meghökkentő, sötét színű „fekete víz”. Radenciben a föld természetes szén-dioxiddal telíti az ásványvizet, az Adria partján fekvő Strunjanban pedig már a tengervíz, a só és a tengeri iszap kerül a kezelések középpontjába.

A Júliai-Alpokban ehhez azonban még termálvíz sem feltétlenül szükséges. Gozd Martuljeknél a víz már egészen más arcát mutatja. A Špik hegycsoport sziklái alatt, erdők és hegyi patakok között nem a föld mélyéből feltörő forró víz, hanem maga az alpesi környezet kerül a középpontba.

Mintha Szlovénia minden tájegysége a saját nyelvére fordítaná le ugyanazt a gondolatot: a természetet szeretné valamilyen módon bevonni a gyógyászati hagyományba. Mindenki a maga módján, de évszázados receptekre építve.