Ötezer éves nyakláncot rejtett az ősi sír

Mintegy 5000 éves, 42 darab fogból fűzött nyakláncot találtak egy dél-lengyelországi sírhalomban, Wrocław közelében – számol be a Heritage Daily. A különleges ékszer egy felnőtt férfi csontváza, kőeszközök és további emberi maradványok mellett került elő, és a zsinegdíszes kerámia kultúrájához köthető.

A Żórawina mellett feltárt sírhalom valamivel i. e. 2900 után készülhetett. Ez az egyik legkorábbi ismert ilyen temetkezés a régióban. A leletegyüttes legkülönlegesebb darabja a 42, egyenként átlyukasztott, egygyökerű fogból összeállított nyaklánc. A fogak között metsző- és szemfogak is akadnak.

Dr. Paweł Dąbrowski, a Wrocławi Orvostudományi Egyetem antropológusa és anatómusa szerint a fogak nagytestű emlősöktől származhatnak, köztük farkastól, szarvastól vagy fiatal medvétől, de egyelőre azt sem lehet kizárni, hogy némelyik emberi eredetű. A pontos fajmeghatározáshoz genetikai vizsgálatot végeznek majd.

Kihez tartozott az ősi nyaklánc?

A férfi sírjában két kovakőből készült eszközt – egy kisebb lándzsahegyet és egyfajta kést –, valamint egy kőbaltát is megtaláltak. A balta használat nyomait viseli, ezért valószínűleg nem pusztán szimbolikus sírmelléklet volt. A fegyverek és a különleges nyaklánc együtt arra utalhatnak, hogy az elhunyt kiemelt szerepet töltött be közösségében.

„Lehetséges, hogy egy harcos vagy vadász sírját fedeztük fel, a nyaklánc miatt mindenesetre feltételezhetjük, hogy fontos személyről van szó, például egy családi klán vezetőjéről” – mondta Dąbrowski. A kutatók szerint az is elképzelhető, hogy a férfi egy nagyobb közösség patriarchája volt, mindezek persze csak feltételezések.

A nyughely egy másik rejtélyt is tartogat: a férfi maradványai mellett két további emberi koponya került elő. A szakértők nem zárják ki, hogy ezeket szándékosan, rituális vagy áldozati céllal helyezték a sírba. Arra egyelőre nincs bizonyíték, hogy az érintett embereket lefejezték. A koponyák morfológiai, genetikai és szénizotópos vizsgálata mellett a csontokon olyan nyomokat is keresnek, amelyek a fej szándékos eltávolítására utalhatnak.

A felfedezés jelentőségét növeli, hogy néhány kilométerrel arrébb, Iwiny közelében két hasonló sírhalom is előkerült. Az egyikben egy csontváz mellett két balta, kovakőből készült tárgyak és borostyánékszerek feküdtek, a másikban pedig egy borjú csontjait találták meg. Utóbbi akár rituális vagy temetkezési állatáldozatra is utalhat.

Milyen vizsgálatok várnak még a leletekre?

A temetkezések a zsinegdíszes kerámia kultúrájának alaposabb megértéséhez is hozzájárulnak. Ez kultúra az i. e. 3. évezredben Európa nagy részén elterjedt, és kialakulását jelentős népességmozgások kísérték. A kutatók DNS-vizsgálatokkal szeretnék feltárni, milyen rokonsági kapcsolatban álltak egymással az elhunytak, honnan származhattak, illetve hogyan mozoghattak a közösségek Közép-Európában.

A csontok és a fogak kémiai és mikroszkópos vizsgálatával a szakértők az egykori étrendre is következtethetnek. Többek között azt szeretnék megtudni, milyen szerepet játszott a hús, illetve a termesztett gabonafélék, például a búza és az árpa a férfi táplálkozásában. A fogzománcon megőrződött mikroszkopikus kopásnyomok pedig arra is utalhatnak, hogy kemény, rostos vagy inkább puhára főzött, feldolgozott ételeket fogyasztott-e rendszeresen.

Érdekességképp érdemes hozzátenni: a sírhalomra teljesen véletlenül bukkantak rá. Az ásatások eredetileg egy jóval későbbi, a római kor végére és a népvándorlás kezdetére, nagyjából i. sz. 350–430 közé datált temető feltárására irányultak. Az ásatás utolsó napjaiban aztán a későbbi építmények közelében előkerült a több ezer évvel idősebb nyughely.