Négyévesen a gyárban: csontok őrzik a gyermekmunka nyomait

Egy új tanulmányban a 17–19. századi Hollandia gyermekmunkájának bizonyítékait vizsgálják – számol be az Arkeonews. A korszakban a gyermekkor sokak számára korántsem kizárólag játékkal és tanulással telt: a források szerint sokan már 6-7 évesen munkába álltak, egy Moordrechtből származó irat pedig egy mindössze 4 éves gyereket is említ, aki akár napi 15 órát dolgozott egy kötélgyárban. A textiliparban a gyermekek és tanoncok munkanapja esetenként 17 órán át is tarthatott.

Alex Tutwiler és Rachel Schats, a Leideni Egyetem munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy az ilyen korán kezdődő és fizikailag megterhelő munka nyomai évszázadokkal később is felismerhetők-e a csontvázakon. A kutatók 143, nagyjából 1650 és 1850 között élt holland gyermek, serdülő és fiatal felnőtt maradványait vizsgálták, a csontok három, eltérő társadalmi és gazdasági hátterű közösségből származtak. Olyan elváltozásokat kerestek a gerincoszlop csigolyáin, amelyek összefügghetnek a tartós mechanikai terheléssel és ismétlődő fizikai megterheléssel.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

A három település közül a vidéki Middenbeemster emelkedett ki. A tejgazdaságairól ismert közösségben a gyerekek már 9 éves koruk körül teheneket fejtek, és a sajtkészítésben is segítettek. A helyi csontvázakon lényegesen gyakrabban találtak gerincelváltozásokat, mint az iparosodott Arnhem vagy Delft esetében, ahol a gazdagabb társadalmi rétegekhez tartozókat temették el.

Milyen nyomok árulkodnak az évszázadokkal ezelőtti gyermekmunkáról?

A middenbeemsteri maradványoknál különösen a háti gerincszakaszon voltak gyakoriak az elváltozások: a felső háti csigolyák esetében az előfordulás meghaladta a 62, az alsó háti szakaszon pedig a 68 százalékot. A mintázat már a gyermekeknél is megfigyelhető volt, a serdülőknél pedig még hangsúlyosabbá vált.

A kutatók többek között Schmorl-csomókat is vizsgáltak. Ezek olyan deformációk, amelyek akkor alakulnak ki, amikor a csigolyák közötti porckorong anyaga benyomódik a csigolya csontos állományába. Ezek kialakulásában szerepet játszhat a gerincet érő ismétlődő nyomás és terhelés.

A korabeli leírások alapján a tejgazdaságokban dolgozó gyerekek rendszeresen emeltek nehéz tejesedényeket és sajtformákat, gondoskodtak az állatokról, és munkájuk során sokat hajolgattak. A kutatók szerint az emelés, a gerinc összenyomódása, valamint az ismétlődő hajlítás és nyújtás összhangban állhat azzal, ahol és milyen gyakran elváltozásokat észleltek.

Elképzelhető, hogy bizonyos vidéki mezőgazdasági munkák még nagyobb terhelést jelentettek a fejlődő gerinc számára, mint egyes városi ipari foglalkozások. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a gyárakban dolgozó gyermekek helyzete könnyebb lett volna: gyakran rendkívül hosszú munkaidővel és nehéz körülményekkel kellett szembenézniük. Az olyan feladatok azonban, mint a gyapjúkártolás, a fonás vagy a varrás, másképp terhelhették a testet, mint a nehéz tárgyak rendszeres emelgetése és a mezőgazdasági munka.

A szakértők kiemelték, hogy a csontokon látható elváltozásokat nem lehet egyértelműen kizárólag a gyermekmunkával magyarázni: genetikai tényezők, testalkat és más körülmények is szerepet játszhattak. A három közösség közötti eltérések, az érintettek életkora és a forrásokból ismert munkavégzés azonban együtt arra utalnak, hogy az intenzív fizikai munka komoly terhelést róhatott a még fejlődésben lévő gyermekek gerincére.