Ősi barlangrajzok írják át az Ír-sziget történetét

Nagyjából 15 ezer éves barlangrajzokat fedeztek fel Írország délnyugati részén, az ábrák akár 5000 évvel is visszatolhatják az ember helyi megtelepedésének időpontját – számol be a Heritage Daily. A felfedezés arra is utalhat, hogy a jégkorszak vadászó-gyűjtögető közösségei a mai Wales felől, egy, akkor még szárazfölddel összekötött útvonalon keresztül érkeztek a mai Ír-szigetre.

A Lost Land Bridge Project nemzetközi kutatócsoportja nyolc délnyugat-írországi barlangban azonosította az őskori emberek nyomait. A leletek között mészkőbe vésett ábrák, okkerrel és faszénnel készült rajzok, valamint puha agyagba vagy üledékbe ujjal húzott vonalak is akadnak. Több állatábrázolást is felismertek, köztük egy szarvas és egy mamut képét.

George Nash, a Liverpooli Egyetem munkatársa szerint Írország legkorábbi ismert emberi jelenlétének bizonyítékai eddig körülbelül 10 500 évvel ezelőttre nyúltak vissza, ráadásul véletlenszerű felfedezéseken alapultak. A szakértő hozzátette: a bizonyítékokat nem elég alaposan és nem a megfelelő helyeken keresték.

Az adathiány nem feltétlenül jelentette azt, hogy az emberek korábban nem jutottak el Írországba. A mostani projekt egyik kulcsa éppen az volt, hogy ne véletlenszerűen keressék az új lelőhelyeket.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

Ősi emberek nyomában

A szakértők számítógépes modellbe táplálták a dél-walesi barlangok ismert lelőhelyeinek jellemzőit. Az algoritmus ezek alapján 28 ígéretes írországi barlangot jelölt ki, amelyek közül nyolcban valóban őskori sziklarajzokra és egyéb emberi nyomokra bukkantak. A lelőhelyek pontos helyét egyelőre nem hozzák nyilvánosságra, mert attól tartanak, hogy a fokozott figyelem rongáláshoz vagy fosztogatáshoz vezethet.

A friss eredmények a korabeli környezeti viszonyok alaposabb megértésében is segíthetnek. A korabeli jégtakarókba zárt hatalmas vízmennyiség miatt ekkoriban a tengerszint jóval alacsonyabb volt a mainál, így a mostani Ír-tenger helyén szárazföld húzódott. Nash becslése szerint a mai Pembrokeshire és Írország délkeleti része között egy nagyjából 76 kilométer széles szárazföldi útvonal alakulhatott ki.

A terület nem puszta kopár pusztaság lehetett: füves területek és más növényzettel borított tájak is kialakulhattak rajta, ahol többek között vadlovak, mamutok, bölények és rénszarvasok éltek. A vándorló állatok nyomát követő vadászó-gyűjtögetők számára ez természetes terjeszkedési útvonalat jelenthetett.

A walesi kapcsolatot erősíti, hogy Dél-Walesben jóval régebbi emberi jelenlétet ismerünk. A térségben a modern ember már mintegy 35–40 ezer éve jelen volt, és számos barlangban nyomott hagyott. A kutatók szerint az ott kialakult művészeti hagyományok egy része akár Írországba is eljuthatott.

További ősi lelőhelyek várhatnak felfedezésre

A barlangok a szélsőséges jégkorszaki éghajlatban fontos menedéket jelentettek. Belsejük hőmérséklete sokkal stabilabb volt a felszínénél, a bejárat közelében rakott tűz és az állatbőrök pedig tovább javíthatták a körülményeket. A megfelelő menedékhelyekért és az állatok által követett erőforrásokért folytatott verseny idővel arra ösztönözhette a közösségeket, hogy egyre távolabbra merészkedjenek.

A kutatók szerint a most feltárt nyolc barlang valószínűleg csak egy nagyobb régészeti történet első fejezete. Wexford, Waterford és Cork megyében további nyomokat keresnek, hiszen ha az emberek valóban Wales felől érkeztek, útvonaluk mentén a partraszállás közelében is maradhattak régészeti bizonyítékok. „Biztosan vannak még korábbi helyszínek, amelyek csak arra várnak, hogy megtaláljuk őket” – mondta Nash.