Egy teljes bronzkori várost rejt a Somló, és csak most kezdjük megfejteni a titkait

A Balatontól északra, Veszprém megyében található Somló leginkább borvidékeiről és az északi oldalán álló középkori várról nevezetes, amely az Anjou-kortól a török háborúk időszakán át egészen a Rákóczi-szabadságharcig őriz emlékeket. Ám a hegy ennél jóval régebbi időkről is tud mesélni, a történelem perifériájára szorult korszakokról, amelyekről fájdalmasan kevés információ maradt fenn.

A Görögországon kívüli Európában a bronzkori közösségeknél nem jelent meg az írásbeliség, ezért csak azok a tárgyak árulkodnak róluk, amelyeket maguk után hagytak, a kutatóknak ezekből kell felfejteniük teljes kultúrák szerkezetét. Ebbe a cseppet sem kis vállalkozásba kezdett Péterváry Tamás, Soós Bence és Tarbay János Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum régészei, akik több mint három éve igyekeznek összerakni a Somló múltjának kirakósait.

Titokzatos sírokkal kezdődött a Somló feltárása

Soós Bence szerint a Somlón már a 19. század második felében is végeztek ásatásokat, ami az európai régészet aranykora volt. Ekkor nagy számban kezdtek el érdeklődni a tehetősebb polgárok a múlt feltárása iránt, így volt ez hazánkban is. A Somló környékén például Darnay Kálmán, egy nemesi családból származó sümegi kereskedő kezdett el tevékenykedni, aki szenvedélyesen rajongott a régiségekért és a régészetért.

Vele együtt egy Kleiszl Károly nevű rejtélyes ember is felbukkant a környéken, aki a dobai Erdődy-kastély intézője volt. Nem sokat tudunk az életéről, ahogy arról sem, miért kezdett el érdeklődni a régészet és a Somló iránt.

Később a neves régész, Hampel József tanácsait kikérve kezdett kutatni a hegyen, illetve környékén, ahol sikerült is jelentős, kora vaskori halomsírokat feltárnia. Ezek később Darnay tolla nyomán európai hírűvé váltak.

Az itt felfedezett leletek azért is számítottak kifejezetten érdekesnek, mert egyértelmű hasonlóságokat mutattak a hallstatti, ma már a világörökséghez tartozó régészeti lelőhelyen találtakkal. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a Somló fontos régészeti helyszín, ennek ellenére a 20. század eleje után mintegy 100–150 évig nem történt jelentős feltárás a lelőhelyen, legalábbis az őskor és az ókor terén.

Hogy ennek a kutatási hiátusnak mi a pontos oka, nehéz megmondani. Minden bizonnyal hiányzott egy Darnayhoz hasonló, elkötelezett ember, de az is a Somló ellen dolgozhatott, hogy vonattal nehezen megközelíthető, és nagyobb beruházások sem történtek rajta vagy a környékén, amelyek a felszínre hozhattak volna leleteket.

Darnayék a maguk korában nagyon fontos tevékenységet végeztek, mai mércével nézve viszont kutatásuk félmunkának tűnik. Sok megválaszolatlan kérdést hagytak maguk után, ezért mi 2023 januárjában elkezdtük kutatni a helyszínt, hogy választ találjunk ezekre

– árulta el magazinunknak a kutató.

Kollégáival arra voltak kíváncsiak, hogy hol lehettek pontosan a Darnayék által leírt temetkezések és régészeti jelenségek, és volt-e a hegyen bronzkori település, illetve a korra jellemző kincsleletek. A késő bronzkori Európában ugyanis egészen elterjedt szokásnak számított, hogy a közösségek szándékosan a föld alá temettek számukra értékes tárgyakat, ezzel kincsleleteket, úgynevezett depókat létrehozva.

8 fotó

A régészeket is meglepte, amit a Somlón találtak

Még az év májusában meg is találták az első ilyen kincsleletet, ami nem kis meglepetést okozott számukra. Mivel Magyarországon kifejezetten nagy problémát okoz az illegális fémkeresősök tevékenysége, arra számítottak, hogy a Somló teljesen ki lesz rabolva.

Ehhez képest egy, a maga nemében Európa-szerte páratlan összetételű depót fedezett fel Révész Gábor régészeti önkéntes, mintegy 30 centiméterrel a felszín alatt. A földből két egymás mellett fekvő lándzsa bukkant elő két óriási, mákgubókat utánzó fejű tű társaságában.

A kutatók nem voltak felkészülve egy ilyen kaliberű leletegyüttes feltárására, és már csak órákra voltak a naplementétől, ezért a tárgyak további kiásását felfüggesztették, a leleteket műanyag fóliával letakarták, majd visszatemették. A kincs feltárásának csak másnap kezdhettek neki, gondos előkészületeket követően, addig azonban valakinek őriznie kellett a lelőhelyet, mivel a depó félig kibontva állt.

Szerencsére éppen a környéken bicikliztem egy barátommal, és az volt a tervünk, hogy Keszthelyen fogunk kempingezni. Így adódott az az ötlet, hogy aludjunk inkább ott, a lelet felett, amíg a többiek reggel visszatérnek a megfelelő eszközökkel

– elevenítette fel Soós Bence.

Őrködése nem volt hiábavaló, másnap a kollégái felszínre hozták a kincseket, amelyek között bronzból készült fegyverek, eszközök, karperecek, gyöngyök és hajkarikák is szerepeltek. Később kiderült, hogy ezek a tárgyak időszámításunk előtt 960 és 900 közöttről származnak.

Ez a szenzációs felfedezés azonban csak a kezdet volt. Mivel félő volt, hogy a kincsek híre felkelti a kincsvadászok figyelmét, a kutatók nem tétlenkedhettek.

Gyakorlatilag szitává kellett járnunk a hegy összes olyan felszínét, ahonnan még előkerülhettek kincsegyüttesek vagy szórványtárgyak. Három év alatt mintegy 100 fémkeresős bejárást végeztünk

– mesélte el Tarbay János Gábor.

Ezek alkalmával 12 további depót fedeztek fel, amelyek nagy mennyiségben tartalmaztak női ékszereket, karpereceket, lábpereceket, hajkarikákat, kagylóból, borostyánból és üveggyöngyből álló gyöngysorokat, valamint egy nyakéket. Ilyen mennyiségű leletre álmaikban sem gondoltak volna a kutatók, ezért úgy látják, óriási szerencseként fogható fel, hogy a Somló több mint 100 évre kiesett a figyelem középpontjából.

Így ugyanis nemcsak korszerűbb módszerekkel és eszközökkel végezhetik el a feltárásokat, de látszólag az illegális fémkeresősök látószögébe sem került be. Mint Péterváry Tamás fogalmaz:

úgy néz ki, hogy a Somlón kifejezetten kevés fosztogatás történt, miközben a hegy környéke régóta az illegális fémkeresősök Mekkájaként ismert.

10 fotó

Miért áshatták el a somlói kincseket?

Hogy a bronzkori emberek miért áshattak el ennyi értékes tárgyat a Somlón, egyelőre nem teljesen világos. Az azonban jól látszik, hogy nem valamilyen krízishelyzetből való menekülés közben, sietve rejtették el őket, hanem tudatosan és gondosan megtervezve.

Ez alapján két verziót tartanak elképzelhetőnek: vagy profán motivációval temették el őket, vagyis hogy biztonságban tudják értéktárgyaikat, vagy szakrális indíttatással, azaz egy vallási szertartás, rítus részeként. Mivel a Somlón sok ilyen lerakatot találtak, és mindegyikben nagyon hasonló tárgyak szerepeltek, ugyanúgy elrendezve, csoportosítva és összekötözve, utóbbi elméletet valószínűbbnek tartják.

Rituális deponálásra utal továbbá az is, hogy a tárgyakat gondosan elrendezték, csoportosították, illetve nem használatból eredő, rituális rongálások láthatók rajtuk. Az első depót ráadásul nem egyszerűen a földbe helyezték el, hanem a gödör alját vadkanagyarakkal fedték le, majd erre helyezték rá a tárgyakat, amelyeket a Somló egyik legszebb panorámát nyújtó pontján ástak el.

Gyönyörű kilátás nyílik a Ság-hegy és az Alpok felé. Egy különleges helyszín, ahol a lemenő nap kontúrt rajzol a hegyvonulatokra. Ebben a látványban szerintem már 3000 éve is gyönyörködtek az ott élők

– véli Soós Bence.

Mit árulnak el a Somló kincsei a múltról?

A kincsleletek mellett rengeteg töredéket is találtak, lepattogzott baltaéleket, kerámiákat, valamint öntéshez, kőpattintáshoz és szövéshez használt eszközöket. Kalapácsokat, vésőket, öntéshez használt tárgyakat. Ezek mind arra utalnak, hogy a hegy nemcsak rituális szertartások helye volt, hanem egy egész település létezhetett rajta, ahol helyben készültek tárgyak, és önfenntartó szisztémát alakítottak ki a lakók.

A leletek alapján az látszik, hogy az időszámítás előtti 1200-tól egészen 450-ig folyamatosan lakták a Somlót. A késő bronzkorban alakulhatott ki rajta egy település, ami attól kezdve feltehetőleg átalakulások sorozatán eshetett át a kora vaskorig. Az évszázadok során hol fejlődött, hol hanyatlott, összeomolhatott, majd újra felépülhetett, és funkciója is megváltozhatott akár többször is. Például kézműves településből szakrális központtá változhatott.

Nagyon fejlett kézművesipar lehetett ott. Előkerültek ruhák készítésére használt tűk, amelyeknek olyan finomsága van, mint a mostaniaknak. Nem láttam még ilyet a bronzkorból

 – mondja Tarbay János Gábor.

Jól látszik az is, hogy a hegyen lévő település az elit lakhelye lehetett. Kézműves mesterek és katonai vezetők élhettek itt, talán a homéroszi eposzok alakjaihoz hasonló költők, zenészek, jogászok, bírók, vallási vezetők társaságában. A kincsleletek mellett erre utal, hogy lakomák nyomait is felfedezték.

9 fotó

Ezt az elitet azonban fenn kellett tartania egy széles földműves rétegnek, akik a Somló környékén lakhattak, és kölest, búzát, lencsét termeltek, valamint állatokat tartottak. Egy ahhoz hasonló katonai arisztokrácia létezhetett itt, mint ami a bronzkorban Görögországra is jellemző volt.

Vagyis amíg Görögországban a mükénéi civilizáció összeomlását követő sötét kor, illetve az első poliszok felemelkedése zajlott, addig a Kárpát-medencében egy prosperáló társadalom lehetett jelen, ahol még mai mércével is gyönyörű, kiváló minőségű tárgyakat készítettek. Ám a kutatóknak továbbra is rengeteg kérdésük maradt a településsel és annak lakóival kapcsolatban.

• Mennyire volt stabil ez a település?
• Milyen tevékenységi körök kapcsolódtak hozzá?
• Milyen kapcsolatban állt a környező kisebb településekkel?
• Hogyan tartotta fenn magát?
• Milyen volt a viszonya a hozzá hasonló nagyobb településekkel?
• Hogyan kommunikált velük?
• Kik laktak itt?
• Honnan érkeztek?
• Milyen népcsoporthoz tartoztak?

A következő években számos kutatást terveznek indítani, amelyek e kérdésekre igyekeznek majd választ találni.

A Somló kincseit tehát megtalálták, mégis úgy látják, az igazi munka sok szempontból csak most kezdődik. A felfedezett leletek restaurálása, laboratóriumi vizsgálata és tudományos feldolgozása jelenleg is tart, ezek után rengeteg új információ kerülhet a régészek birtokába.

Most megpróbáljuk megérteni, amit eddig feltártunk, ami legalább olyan izgalmas lesz, mint mikor felfedeztük őket. Később pedig további célzott feltárásokat végzünk majd, hogy minél jobban megérthessük a lelőhelyet. Húsz évbe is beletelhet, mire minden kutatást lefolytatunk, és megalapozott választ tudunk találni a kérdéseinkre

– vetíti előre Tarbay János Gábor.

Péterváry Tamás szerint viszont nem kell aggódnunk, addig is sokat fogunk hallani a Somlóról és kincseiről. A szakértő azt ígéri, ezek a leletek nem fognak fiókokban porosodni, folyamatosan vizsgálják őket, tudományos cikkeket írnak róluk, és rendszeresen mutatják meg őket az érdeklődőknek kiállításokon.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.