Szénégetők
„A tökéletesre sikeredett faszén szép, pengő hangot ad. Mennyei muzsika ez a szénégető fülének, mert azt mutatja, hogy jól végezte a munkáját.” Kell-e szebb hitvallás egy ősi mesterség művelőitől?
Írta: Koncz János
Fényképezte: Kállai Márton
Illatos füst száll a grillkolbász – a miccs – és a hatalmas nyárson forgó ökör alól, kivénhedt Daciák és vadonatúj Mercedesek kerekei verik föl a port az erdélyi Kalonda-tetőn. Mintha nomád táborba tévedtünk volna, s a hasonlóság nem a véletlen műve. Épp a XI. Szenes Napok zajlanak Farkaslaka határában. Ritka alkalom ez, hiszen a szénégetők vándorló emberek, akik sokszor hónapokig szítják-fojtják a tüzet – jó esetben csak egyórányi járóföldre, míg máskor hat-hétszáz kilométeres messzeségben otthonuktól.
Erdélyből érkező brigádok égetik a faszenet Magyarországon is, mert a hazai munkás állítólag már kevesli a keresetet, másrészt az erdélyiek értik csak igazán a kitűnő szén készítésének csínját-bínját. A farkaslakai Kovács Domokos és csapata is a Tarna mentén, a Váraszó melletti völgyben égette áprilistól július végéig a boksákat – vagy ahogy ők mondják: baksákat.
A fák között terjengő jellegzetes szagú füst elárulja, hogy jófelé keresgélünk, s kisvártatva meg is pillantjuk a megfáradt vulkánokként füstölgő szénfekete boksákat és a náluk alig egy árnyalattal világosabb embereket, akik verítéküket törölgetve rajzoltak furcsa ábrákat szénporos homlokukra. Domokos és a segítői, Fancsali Imre meg Márton Miklós irdatlan mennyiségű fát mozgatnak meg egy-egy idényben. Keménykötésű, szívós fickók, de nem afféle izompacsirták, akikkel Hollywoodban leforgatnának egy erdei akciófilmet.
„Herkulesek az erotikához kellenek, nem ide! – tudatja velem a szikár, csupa ín Imre. – Erő is kell persze, de a kitartás fontosabb. No meg a szakismeret, de azt nem tanítják semmilyen iskolában. Apáról fiúra, mesterről tanítványra száll a tudás, sok-sok nemzedék óta.”
Domokos apja ifjúkorától szintén szenet égetett, tizenhét éven át. Fia egy boksa mellett született Bodzafordulón, most meg már unokája, a tízéves Szilárd is itt sündörög az égetőhalmok körül. Hol dolgozik egy kicsit a felnőttekkel, hol meg a maga készítette erdei mászókán játszik.
„Isten őrizz!” – válaszolta a kérdésemre, vajon belőle is szénégető lesz-e, ha felnő. Őt már jobban izgatja az informatika meg az internetezés. Húga, Edina közben tarka lepkéket gyűjtött a váraszói erdőn, majd egy tolltartóban raktározta el őket. Megvolt mind hiánytalanul, még akkor is, amikor Farkaslakára látogattunk. De erről később…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. októberi lapszámában.
Bemutatjuk az erdők apró gondozóit
Hangyák sokadalma lövelli a potrohvégükön nyíló méregmirigy savtartalmú váladékát a fenyegető ellenség, jelen esetben Ingo Arndt fotós asszisztense felé, aki a hatás kiváltása érdekében egy szövetdarabot lengetve ingerelte bolyuk mellett a Formica polyctena fajhoz tartozó vöröshangyákat.
Hajdanvolt emberek nyomában
Elképesztő régészeti felfedezések és fosszilis DNS-minták elemzésén alapuló tudományos áttörések sora írja újra fajunk eddig feltételezett fejlődéstörténetét, és rajzol mind pontosabb képet az emberi nem rég tovatűnt képviselőiről.
Tengermélyi gyűrűk titkai
Jó évtizede már, hogy több száz döbbenetesen szabályos kört fedeztek fel a Földközi-tenger mélyén. Eredetükről azóta több elmélet is született, és négy évig tartó víz alatti vizsgálódás után végre feltárult a letűnt világ is, amelyből itt maradtak.
A sarkvidéki támaszpont titkai
A hidegháború sűrűjében az Egyesült Államok titkos atombázist telepített az Északi-sarkvidék jege alá. A témában érintett kutatók főként azt vizsgálják, hogy miként működött a telep annak idején, és közben a klímaváltozással kapcsolatban is új, fontos adatokhoz jutnak.
Középkori kolostorból modern kirándulóhely
A hajdani nagy vallási helyszínek közül nem egy a csend és a lelki béke oázisa a turisták új nemzedéke számára.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
