Harcosok aranya

A 7. század végén kis csapat bukkant föl az angolszász Mercia királyságot átszelő egykori római úton. Nem holmi közönséges utazók voltak, és nem is véletlenül vezetett útjuk épp azon a tájon. Egy dombocskánál lekanyarodtak az útról, hogy tömérdek, kincset érő holmit hantoljanak el nagy titokban…
Írta: Caroline Alexander
Fényképezte: Robert Clark
Illusztrálta: Daniel Dociu
A 7. század végén történhetett egy napon, vagy talán egy éjjelen. Kis csapat bukkant föl az angolszász Mercia királyságot átszelő egykori római úton. Erdő szegélyezte, lakatlan fenyéren vágtak át a katonák vagy talán tolvajok – hiszen századokon volt útonállók kedvenc leshelye ez az eldugott környék. Nem holmi közönséges utazók voltak azok a rejtélyes alakok, és nem is véletlenül vezetett útjuk éppen azon a tájon. Egy dombocskánál lassabbra vették az iramot, majd lekanyarodtak az útról. Végül megálltak, jókora gödröt ástak, és tömérdek kincset érő holmit hantoltak el nagy titokban.
Vagy 1300 esztendőn keresztül pihent a kincs a föld mélyén. Korszakok jöttek és mentek, a táj átalakult: először legelőként vették hasznát, majd szántóföld lett a titkot rejtegető erdei tisztásból. Aztán egy napon fémdetektorral ügyködő kincskeresők bukkantak föl a környéken. Fred Johnson gazdától is engedélyt kértek: hadd járják végig a birtokát. „Mondtam az egyik pasasnak, elhagytam egyszer egy villáskulcsot valamerre, jó lenne, ha megtalálnák, ha már idekeveredtek” – meséli Johnson. Az egyik kincsvadász, Terry Herbert végül más hírrel rontott be lélekszakadva a gazdához 2009. július 5-én. Lázas izgalommal újságolta: aranytárgyakat talált a birtokon!
Korábban is előkerültek már káprázatos leletek angolszász temetkezőhelyekről – gondoljunk csak a suffolki Sutton Hoo környékén feltárt királysírra. Ám a Fred Johnson földjéből kiásott arany, ezüst és gránátköves tárgyegyüttes óriási szenzációnak számított: az angolszász idők kezdetéről, a korszak egyik legfőbb királyságából származott. Cizellált filigránmunkák, pompás rekeszzománc tárgyak 3 és fél ezer töredékét vették lajstromba a szakemberek. Több mint 300 kard markolatborítása, 92 kardgomb és 10 kardhüvely-függő szerepelt a listán. Pénzérme és női ékszer viszont egyáltalán nem, de vallási jellegű tárgytöredék is csak három került elő. Nem csupán emiatt volt rejtélyes a staffordshire-i kincs: a pazarul kidolgozott fegyvereket erősen megrongálva, némelyik darabot összetörve temették el a háborúság dúlta vidéken 13 évszázaddal ezelőtt.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. novemberi lapszámában.