Olvadó Föld?

Írta: Robert Kunzig
Fényképezte: Ira Block

Bolygónk egyszer már átélte a sokkot.

Ha nem is pont ilyen mértékben, egyszer már fölmelegedett Földünk légköre. A világ nagyon másként festett akkor, 56 millió évvel ezelőtt. Még nem alakult ki egészen az Atlanti-óceán, az állatok, köztük Ázsiából származó főemlős őseink, Európán és Grönlandon keresztül átvándorolhattak Észak-Amerikába, mert szemernyi jég sem tartóztatta őket. A Föld klímája már az itt tárgyalt események előtt is jóval melegebb volt a mainál. Aztán a paleocént követő eocén kor újabb, még erőteljesebb és rohamosabb fölmelegedést hozott. 

Mindennek az volt az oka, hogy geológiai mércével mérve gyors ütemben óriási tömegű szén került a légkörbe. A szakemberek szerint nagyjából annyi, amennyit a világ teljes kőolaj-, földgáz- és kőszénkészletének elégetésével termelnénk. Ez volt a paleocén–eocén hőmérsékleti maximum, angol betűszóval petm kezdete. Bő 150 ezer évig tartott a meleg időszak – ennyi időbe tellett, míg bolygónk elnyelte a széntöbbletet.

Aszály és áradás, rovarinvázió és tömeges fajpusztulás következett, de az élet fennmaradt, mi több, virult – és közben gyökeresen megváltozott. Mi pedig mostanában épp megismételjük ezt a nagyszabású kísérletet. A petm látványosan illusztrálja, hova juthatunk, ha felelőtlenül játszadozunk Földünk légkörével. „Elindítottunk egy folyamatot, amelyet nem tudunk féken tartani. Már így is több százezer évbe telhet, mire helyreáll az egyensúly” – szögezi le Philip Gingerich, a Michigani Egyetem őslénykutatója. Ő és kollégái már régen rájöttek, hogy a paleocén kor végén nagy evolúciós változások mentek végbe; az jóval később derült csak ki, hogy a szén-dioxid lehetett a folyamatok elindítója.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. novemberi lapszámában.