Ulánbátor nomádjai
Mongólia a világ leggyérebben lakott országa, melynek végtelen zöld pusztáin alig hárommillióan élnek. Újabban számos egykori nomád települ át a főváros szélén születő jurtanegyedekbe, magával hozva a korlátokat nem ismerő, szabadsághoz szokott sztyeppei nép életfelfogását.
Írta: Don Belt
Fényképezte: Mark Leong
Nemrég az ifjú mongol pásztor, Ocshű Genen kölcsönkért egy kínai kisteherautót, s fölpakolta rá élete összes szerzeményét, majd Mongólia terjeszkedő fővárosába, Ulánbátorba költözött. A sudár termetű, méltóságteljes Ocshű cseppet sem tűnt zaklatottnak – egyszerűen csak belemerült a teendőibe. Gépiesen csomagolt, bepakolt, kirakodott, összeszerelte a holmikat. Lelke mélyén talán csalódott volt, talán megrendült is, ám ez nem látszott rajta. Szilárdnak mutatkozott és erősnek, igazi vasembernek.
Megérkezése után egy körbekerített, apró és kopár telken, amelyet a város peremén bérelt, alig néhány óra alatt fölverte a mongol nomádok hagyományos kerek jurtáját, a gert. Körötte, az Ulánbátorra néző hegyoldalakon ezrével sorakoztak a hasonló parcellák, mindegyik egy-egy sátorral a közepén. Amint Ocshű elkészült a jurtaállítással, és a kályha kéménycsövét is kidugta a sátor tetején, kitárta a ger alacsony faajtaját családja előtt. Most már a felesége, Norvó, kisfiuk, Uláka és hatéves lányuk, Anúka is beléphetett az új otthonba…
Norvó szintén a tennivalókba temetkezett. Tépelődés helyett nekilátott, hogy jurtájukat ugyanolyan kényelmessé tegye, mint amilyen odakint a sztyeppén volt. Leterítette a linóleumot, elhelyezte az öntöttvas kályhát, a sátor falánál megvetette a fekvőhelyeket. A faasztalra odakerült a kis televízió, a „falra” csinosan feltűzte a családi képeket.
Jurtájukból azonban egészen más világ tárult eléjük, mint a tágas sztyeppén, ahol – a fővárostól alig egyórányira délkeletre – az állataikat tartották Norvó szüleinek jurtája mellett. Itt pár lépésnyi távolságban álló kétméteres deszkakerítés vette körül őket a végtelen, dimbes-dombos füves puszta helyett. Az Ocshű szívének oly kedves lovak, marhák és juhok látványa helyett pedig be kellett érniük a telektulajdonos megkötött, korcs ebével, aki minden semmiségtől rekedtre ugatta magát.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. novemberi lapszámában.
A szerző, Don Belt kisfilmje Ulánbátor nomádjairól:
Szúnyogpamacs
Mindennapi léptékeinkhez képest merőben új univerzumban kirándulunk: átruccanunk egy kicsit az erős és szupererős nagyítások mikro-, sőt nanokozmoszába.
Újabb év a koronavírussal – Így látja négy vezető kutató
Oroszi Beatrix epidemológussal, Kacskovics Imre immunológussal, Jakab Ferenc virológussal és Röst Gergely matematikussal beszélgetünk a kilátásokról, teendőkről.
Sarkvidéki álmok
Ha Oroszország messzi északi tájain beköszönt a hosszú sarki éj, megdermed az élet, és az álmok is megdermednek.
Egyedi és igaz
Womex-Életműdíjjal elismert különleges énektechnikájával életről, családról, hagyományokról énekel Lakatos Mónika.
Gyilkos harapás
Afrikában minden évben tízezrek halnak meg mérgeskígyó marásától. Csekély az esélye, hogy szakszerű kezeléshez jutnak, ráadásul ellenszérumból sincs elég.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
