Ulánbátor nomádjai
Mongólia a világ leggyérebben lakott országa, melynek végtelen zöld pusztáin alig hárommillióan élnek. Újabban számos egykori nomád települ át a főváros szélén születő jurtanegyedekbe, magával hozva a korlátokat nem ismerő, szabadsághoz szokott sztyeppei nép életfelfogását.
Írta: Don Belt
Fényképezte: Mark Leong
Nemrég az ifjú mongol pásztor, Ocshű Genen kölcsönkért egy kínai kisteherautót, s fölpakolta rá élete összes szerzeményét, majd Mongólia terjeszkedő fővárosába, Ulánbátorba költözött. A sudár termetű, méltóságteljes Ocshű cseppet sem tűnt zaklatottnak – egyszerűen csak belemerült a teendőibe. Gépiesen csomagolt, bepakolt, kirakodott, összeszerelte a holmikat. Lelke mélyén talán csalódott volt, talán megrendült is, ám ez nem látszott rajta. Szilárdnak mutatkozott és erősnek, igazi vasembernek.
Megérkezése után egy körbekerített, apró és kopár telken, amelyet a város peremén bérelt, alig néhány óra alatt fölverte a mongol nomádok hagyományos kerek jurtáját, a gert. Körötte, az Ulánbátorra néző hegyoldalakon ezrével sorakoztak a hasonló parcellák, mindegyik egy-egy sátorral a közepén. Amint Ocshű elkészült a jurtaállítással, és a kályha kéménycsövét is kidugta a sátor tetején, kitárta a ger alacsony faajtaját családja előtt. Most már a felesége, Norvó, kisfiuk, Uláka és hatéves lányuk, Anúka is beléphetett az új otthonba…
Norvó szintén a tennivalókba temetkezett. Tépelődés helyett nekilátott, hogy jurtájukat ugyanolyan kényelmessé tegye, mint amilyen odakint a sztyeppén volt. Leterítette a linóleumot, elhelyezte az öntöttvas kályhát, a sátor falánál megvetette a fekvőhelyeket. A faasztalra odakerült a kis televízió, a „falra” csinosan feltűzte a családi képeket.
Jurtájukból azonban egészen más világ tárult eléjük, mint a tágas sztyeppén, ahol – a fővárostól alig egyórányira délkeletre – az állataikat tartották Norvó szüleinek jurtája mellett. Itt pár lépésnyi távolságban álló kétméteres deszkakerítés vette körül őket a végtelen, dimbes-dombos füves puszta helyett. Az Ocshű szívének oly kedves lovak, marhák és juhok látványa helyett pedig be kellett érniük a telektulajdonos megkötött, korcs ebével, aki minden semmiségtől rekedtre ugatta magát.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. novemberi lapszámában.
A szerző, Don Belt kisfilmje Ulánbátor nomádjairól:
Megfogócska
A világhoz való alkalmazkodásunkat a tapintás, lelki fejlődésünket pedig az érintés segíti. A taktilis érzékfejlesztésről beszélgettünk a téma szakemberével, a szenzoros integrációs terapeutával.
Csak a botot fogjuk?
Sokak imádott hobbiját, a sporthorgászatot is elsodorja a klímaváltozás, mert a melegedő folyókban, tavakban egyre kevésbé tud megélni a pisztráng, a lazac és megannyi más hal.
Életművész hiúz
Húsz évvel ezelőtt még úgy látszott, óhatatlanul kipusztul. A spanyolországi tenyészprogram és emberkerülő életmódja azonban megmentette: az ibériai hiúz köszöni, egyre jobban van.
Tapintható igazságok
Az első érzés, amit újszülöttként megélünk, a nyugtató, dédelgető cirógatás. Egyre több derül ki arról, hogy egészségünk és ember voltunk szempontjából milyen hatalmas jelentősége van az érintésnek és az ölelésnek.
Veszélyben a víz alatti csodavilág
A világ talán legkáprázatosabb korallszirtjei a Fülöp-szigetek mentén húzódnak. Egy részük védett, de többségüket súlyosan károsítja a globális fölmelegedés és a nyakló nélküli halászat.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
