100 éve a Déli-sarkon

A norvég Roald Amundsen és az amerikai Robert F. Scott kapitány 1911-ben ádáz versenyfutásba kezdett, hogy melyikük éri el elsőként a Föld déli pólusát. Küzdelmük tragikus véget ért…
Írta: Caroline Alexander
…
Roald Engelbregt Amundsen jómódú hajótulajdonos tengerészcsalád sarjaként látta meg a napvilágot 1872-ben. Alig huszonöt esztendősen, a Belgica hajó másodtisztjeként, egy tudományos indíttatású expedícióval eljutott az Antarktiszra. Nem készültek rá, de híresek lettek: világelsőként egy egész telet töltöttek a jeges kontinensen, mert a Belgicát foglyul ejtette a jég. A hajóorvos Frederick Cook és Amundsen tartotta a lelket a beteg, elkínzott társaságban. Miként naplójából kitűnik, az ifjú norvég leginkább a körülmények objektív értékelésével volt elfoglalva: „Alakját és méretét tekintve kényelmesnek mondható a sátor, ám a szelet nem bírja eléggé” – írta 1898 februárjában. Később is sokat elmélkedett, ezer ötlettel-trükkel tökéletesítette a sarkvidéki felszerelést.
Amundsen még gyerekfejjel olvasta az Északnyugati átjárót kereső angol John Franklin történetét; a felfedező tragikus históriája rabul ejtette képzeletét, és egész életének irányt szabott. Még a tengerészetnél szolgált, amikor tervezni kezdte első expedícióját. Hajója, a Ghøja 1903-ban, mindössze hattagú legénységgel futott ki a tengerre (Franklin 129 fővel kelt útra). Észak felé vették az irányt, felkutatni az Északnyugati átjárót, és kimérni az északi mágneses pólus pontos helyét. Három hosszú évet töltöttek el a sarkvidéken, és diadalittasan tértek vissza. Elérték az áhított célt: elsőként hajóztak végig az átjárón, Kanada északi szigetvilága, zátonyai és jéghegyei között kijutottak a Beaufort-, majd a Bering-tengerre. Amundsen e sorokat jegyezte le 1905. augusztus 26-án: „Átkeltem hát az Északnyugati átjárón, valóra váltottam gyermekkori álmom. Furcsa érzés szorította össze torkomat. Erőt vett rajtam a fáradtság, a kimerültség. Elgyengültem egy pillanatra, éreztem, könnyek gyűlnek a szemembe.”
A Ghøja-expedíció hozta meg számára az első győzelmet, de más okból is sorsdöntőnek bizonyult Amundsen életében az északon töltött idő. Ezekben az években tanulta el a netszilik eszkimóktól a sarkvidéki lét ősi, jól bevált fortélyait. (Más felfedezők is rájöttek, hogy van mit ellesni az északi népektől. Fridtjof Nansennek például a számik mutatták meg, mit egyen, hogyan öltözzön és utazzon, aki a végtelen hó birodalmát járja.) Meleg, de jól szellőző rénszarvasbőr öltözék, prémcsizma, hótalp, kutyaszán és jégkunyhó – nagyon sok eszkimó találmánnyal gazdagította Amundsen a jégvilági felfedezők eszköztárát.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. decemberi lapszámában.
Páratlan archív felvétel Amundsen 1911-es expedíciójáról: