Jakab király új Bibliája

Négyszáz éve adták ki először. Ez az angol nyelvű fordítás a lélek és a hit szabadságát hirdette. Megújította a nyelvet, minden más könyvnél erősebben hatott az angolszász kultúrára.
Írta: Adam Nicolson
Fényképezte: Jim Richardson
„Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele, 5. rész, 17–19. vers: Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát. Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket…”
Igen, ma is eleven a szöveg, ma is rabul ejti a lelket Jakab király Bibliája. Görög és héber kéziratokból, idegen kultúráktól erednek a szavak, de sok száz esztendővel később a világon mindenütt, akár az Újvilág poros szegletében is, pontosan azt mondják, amit el kell mondaniuk: magasztosan, mégis bensőségesen szólnak a hívekhez.
De nem is kell kereszténynek lennünk ahhoz, hogy átérezzük a Szentírás sorainak erejét. Egyszerűek a szavak, mégis átfogják a teljes Mindenséget, ritmusuk egyszerre fenséges és megindító. Azt hihetnénk, lassan feledésbe megy a bibliai szókincs, pedig koránt sincs így: a Szentírás gyönyörű nyelve, képes fogalmazásmódja nagyon sok nyelv szövetét átitatta. „Ellenségei a vesztére törnek; átesik a tűzkeresztségen; az vesse rá az első követ; a gyermek szülei szeme fénye…” – mondjuk, és közben talán nem is tudjuk, hogy a Biblia szövegéből idézünk. Vég nélkül sorolhatnánk a példákat: „Vak vezet világtalant; gyöngyöt a disznók elé; hamut szór a fejére; kezeihez szenny tapad.” Sok nép nyelvében meggyökeresedtek a bibliafordítók leleményét dicsérő fordulatok.
Mindent egybevéve, a Szent Biblia angol nyelvű kiadása több példányban jelent meg a világban, mint bármely más könyv, és története során a földkerekség minden tájára eljutott. De milyen körülmények között született az angol fordítás?
A történet 1603-ban kezdődik. Abban az évben, március havában hosszú uralkodás után elhunyt I. Erzsébet királynő. Unokafivére és a trón örököse, VI. Jakab skót király régóta várta már a pillanatot. Skócia Európa egyik legszegényebb nemzete, Anglia viszont erős és gazdag, termékeny és virágzó kultúrájú ország volt.
Anglia akkoriban hol a protestáns, hol a katolikus hit felé hajlott. Protestáns és protestánsokat gyűlölő uralkodók követték egymást, sokáig kérdés volt, melyik tábor kerekedik fölül. A Bibliának is két változata forgott közkézen. A skót és angol kálvinisták által 1560-ban kiadott „Genfi Biblia” sok szövegrészében az utóbb eretneknek ítélt, 1536-ban mártírhalált halt William Tyndale úttörő jelentőségű fordítását vette alapul. Annak dacára, hogy a szöveghez írott széljegyzetekben királyellenes nézetek fogalmazódtak meg (több jegyzet is utalás például arra, hogy a királyok előszeretettel lesznek zsarnokok, kényurak), a protestánsok ezt a bibliafordítást forgatták…
A teljes cikket, valamint a négyszáz évvel ezelőtt a gönci református parókián született, messzemenő jelentőségű, máig ható kulturális és nyomdatörténeti emlékről, a Vizsolyban nyomtatott Károlyi-Bibliáról szóló írást elolvashatja a magazin 2011. decemberi lapszámában.