Táncoló galaxisok

Tejútrendszerünk oly hatalmas tömegű, hogy idővel magába szippantotta összes társgalaxisát. Kettő kivételével. Vajon a Magellán-felhők hogyan képesek dacolni vele?
Írta: Timothy Ferris
A déli félteke egén átívelő Tejút sávja közelében derengő Nagy és Kis Magellán-felhő galaxisunk leszakadt darabjainak tűnik. A csillagászok egykor azt gondolták, hogy ezek is nagyjából ugyanolyan, állandó távolságban keringenek a Tejútrendszer körül, mint annak más, kisebb kísérői. A legújabb kutatások szerint viszont a két Magellán-felhő valaha jóval távolabb volt, s csak újabban került ilyen közel csillagvárosunkhoz. Márpedig ha így áll a helyzet, akkor éppen egy háromszereplős égi tánc kezdetének lehetünk tanúi. S e tánc közben maguk a galaxisok is átalakulnak – milliárdnyi új csillag és bolygó születik, míg más égitestek kiszakadnak, majd elsüvítenek a Világegyetem távoli tájai felé…
Új ismereteink megmagyarázhatják a Magellán-felhők egynémely fura sajátságát is, melyek arra utaltak, hogy e felhők másmilyenek, mint Tejútrendszerünk többi kísérője. Először is sokkal fényesebbek! Nem csoda hát, hogy például már Magellán krónikása, Antonio Pigafetta is észrevette ezt az „egybetömörülő sok pici csillagot”. Fényességüket annak köszönhetik e felhők, hogy közel vannak hozzánk – és hogy temérdek csillagból állnak. Míg galaxisunk más kísérőit átlagosan tízmillió csillag alkotja, a kisebbik Magellán-felhőben hárommilliárd, a nagyban közel 30 milliárd található.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2011. decemberi lapszámában.