Főnökök kincsei

Arannyal ékes, tekintélyes harcosok sírjait tárták föl a régészek egy ezeréves panamai temetőben. Az utóbbi évtizedek leggazdagabb lelete új megvilágításba helyez egy alig ismert indián kultúrát.
Írta: A. R. Williams
Fényképezte: David Coventry
Egyik percről a másikra temérdek arany tűnt elő a földből egy nap perzselte közép-panamai mezőn, s Julia Mayo régész kis híján felkiáltott: „Álljunk le!” Noha évek óta erre a pillanatra várt, most mégis túl soknak találta a kincseknek ezt a hihetetlen tömegét…
Mayo és csapata egy letűnt nép nyomait kutatta az El Caño lelőhelyen, amely a tájat átszelő megannyi folyó egyik vízeséséről kapta a nevét. Miután 2005-ben megkezdték a helyszín geofizikai felmérését, kiderült, hogy egy jól körülhatárolható körön belül rég elfeledett sírokat rejt a föld. Öt évvel később egy harcos-törzsfőnök maradványai kerültek elő az immár öt méter mély ásatási gödörből. Testét mesés aranytárgyak ékesítették: két domborított mellkorong, négy karpánt, egy csengettyűkből fűzött karkötő. Azután egy olívabogyónyi méretű üreges gyöngyökből készült öv és kétezernél több golyócska, melyek valamiféle széles vállszalag rátétjeinek tűntek. A halott egyik lábszárát farkasfogmintában elrendezett gyöngycsövecskék díszítették. Egy ilyen lelet már önmagában is párját ritkítja – de hol van még a történet vége… Mayo igazi kincsesbányára lelt!
A januártól áprilisig tartó panamai száraz évszakban tavaly feltárt sír tudniillik legalább olyan gazdag volt, mint az első. Az elhunyt – négy karpántja, smaragdfüggője és a mellét-hátát díszítő két-két aranylemez bizonysága szerint – szintén főnök lehetett. Közelében egy arannyal ékesített csecsemő feküdt, valószínűleg a fia. Alattuk szorosan egymás mellé temetett holttesteket találtak; alighanem feláldozott hadifoglyok vagy szolgák csontvázait. Radiokarbon vizsgálatok tanúsága alapján a sírok i.sz. 900 tájára datálhatók – e helyszíntől 1300 kilométerre északnyugatra akkortájt indult hanyatlásnak a maja civilizáció.
Mayo szinte még lajstromba sem tudta venni a leleteket, s máris újabb aranytárgyakat fedezett föl a csapat. A gödör falából előcsillanó tárgyak négy további sír szélét jelezték. Az ifjú régésznő ámuldozva nézte a lelőhelyet. „Szóhoz sem jutottam. Lenyűgözött, de aggódtam is” – idézi föl az emlékeit. S mivel már megkezdődött az esős évszak, sietniük kellett a leletmentéssel, nehogy egy közeli folyó elárassza a területet. Mayo azt is tudta, hogy amint híre megy felfedezésüknek, nyomban megjelennek majd a kincsvadászok. Megeskette hát munkatársait, hogy hallgatnak az ügyről – és bízott benne, hogy kitart a jó idő.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. januári lapszámában.