Cunami

Írta: Tim Folger

…A cunamik többségét, így a tavaly márciusban Japánra zúdult kataklizmát is tengermélyi törésvonaltól kiinduló földmozgások okozták. Főként az Indiai- és a Csendes-óceán mélyén találhatók  ilyen törésvonalak, úgynevezett szubdukciós (alábukási) övezetek, ahol egymásnak ütközik a földkéreg két lemeze. A kemény óceáni kéreg a lazább szerkezetű kontinentális kéreg alá bukik, emiatt mély árok nyílik az aljzaton. Előfordul azonban, hogy a lemezek megrekednek, évszázadokon át halmozódik a mélyben a feszültség, majd végül a súrlódást legyőző, lökésszerűen ható erő arrébb taszítja a két lemezt. Tavaly márciusban a tengerfenék alatt kilométerekkel kezdődött a rengés, a lökéshullámok fölfelé terjedtek. Nyolcezerszer annyi energia szabadult el, mint a hirosimai atomrobbanás idején. A gigászi erő megemelte, majd leengedte a fölötte tornyosuló irdatlan víztömeget, és ezzel iszonyatos cunamit indított el.

A közönséges, szél keltette hullámok csak az óceán felszínét borzolják. Amikor cunami ébred, a tengerfenéktől a felszínig roppant víztömeg jön mozgásba. A tengermélyi törésvonal egyik és másik oldalától elszabaduló, egymástól távolodó hullámok hosszúsága akár félezer kilométer is lehet. A nyílt óceánon, ahol mély a víz, mindez alig észlelhető. Ám amikor elérik a partközeli, sekélyebb vizeket, a hullámok az aljzatnak csapódva föltornyosulnak. A sugárhajtású repülőgép sebességével terjedő hullámözön az óceán mindkét partján veszélyt jelenthet. A márciusi japán cunaminak Kaliforniában is volt áldozata, még Antarktika pereméről is óriási jégtömböket szakított le a hullámverés vagy 175 négyzetkilométernyi területen. Hasonló volt a helyzet 1960-ban, a chilei partok közelében kipattant eddigi leghevesebb, 9,5-ös erősségű földrengés idején: a katasztrófa a világ túlfelén, Minamisanriku városában is követelt áldozatokat (szám szerint 41-et).

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. februári lapszámában.