Kutyatár és génrecept
A genetikusoknak sikerült kideríteniük, miért van a világban annyiféle termetű, karakterű kutya. Az ebekkel kapcsolatos új felfedezések sok mindent elárulnak az ember genetikai eredetű betegségeiről is.
Írta: Evan Ratliff
Fényképezte: Robert Clark
…Minden ebfélére, és jószerével minden kutyajellegre áll, hogy a néha tényleg elképesztő különbségek csupán néhány génszakasz eltérésében gyökereznek. A Cornell Egyetem, a Los Angeles-i Egyetem (UCLA) és az Amerikai Nemzeti Egészségvédelmi Intézet (NIH) közös projektje, a CanMap nyolcvan kutyafajta több mint 900 egyedét, illetve a kutya vadon élő rokonait, többek között a szürkefarkast és prérifarkast is dns-elemzés alá vette. Kiderült, hogy a termetet, a szőr hosszát, a bunda jellegét és színeit, az orr formáját, a fül állását és más küllembeli ismérveket nagyjából-egészében ötven gén határozza meg. Az például, hogy kókadtan lóg-e, vagy fölmered az eb füle, a 10-es kromoszóma (CFA10) egyetlen génszakaszától függ.
A kínai shar pei ráncos bőrét is egyetlen génrégió, a has2 működése magyarázza. Ami az afrikai oroszlánkutya foltjait illeti, ez esetben is egyetlen tettes van: a cfa18 génrégió. Némi túlzással: elég egy-két génkapcsolót átállítani, és a tacskóból máris dobermann, a dobermannból pedig dalmata lesz (legalábbis küllem szerint). „Minden jel arra vall, hogy alig néhány gén eredményezi a kutyák rendkívüli változatosságát” – szögezi le Robert Wayne, a UCLA biológusa.
A hajszín, az alkoholbetegség, az emlődaganat okaként génekről magyarázó, általában igencsak felületes híradások azt a tévképzetet kelthetik, hogy tulajdonságaink zömét egy-egy, legfeljebb néhány gén határozza meg. Pedig ebben a tekintetben a kutya kivételnek számít; a külső jegyek, akárcsak a betegségek, rendszerint sok gén összjátéka nyomán alakulnak ki, és ebben az együttműködésben minden génnek megvan a maga szerepe. Testmagasságunk például nem kevesebb mint kétszáz gén kölcsönhatásának függvénye.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. februári lapszámában.