Apostolok históriája
Nem születtek vezetőnek. Egyszerű emberek voltak, halászok vagy adószedők, amikor Krisztus kiválasztotta, az „emberek halászaivá” tette őket. S lám, azóta – immár kétezer esztendeje – hívek tömegét nyerik meg a kereszténységnek a világ minden szegletében.
Írta: Andrew Todhunter
Fényképezte: Lynn Johnson
…Tamás, a Hitetlen egyike a tizenkét apostolnak, akik Krisztus megfeszítése után szétszéledtek, és terjeszteni kezdték az új hitet. A többiek: Péter, András, idősebb Jakab, ifjabb Jakab, János, Fülöp, Bertalan, Máté, Tádé, Simon – valamint Mátyás, aki Jézust a rómaiak kezére adó korábbi tanítvány, Iskarióti Júdás helyébe lépett.
A görög eredetű apostol (jelentése: „küldött” vagy „követ”) szó kezdetben tágabb értelemben volt használatos: mindazokra vonatkozott, akik hirdették az igét. A Krisztus kereszthalálát követő években szabott liturgiája, imarendje, sőt neve sem volt az új vallásnak. Akkortájt még nem sok vizet zavart az új mozgalom. A keresztények több fejfájást okoztak a környék zsidóságának, mint magának a Római Birodalomnak.
A Biblia szerint az új vallás első mártírja, az ifjú keresztény vezető, István i.sz. 35 táján azzal haragított magára egy zsidó közösséget, hogy kijelentette: Krisztus hamarosan visszatér, és lerombolja a jeruzsálemi Templomot. Istenkáromlással vádolták, kivonszolták a városszélre, és halálra kövezték, miközben ő gyilkosaiért imádkozott. Saul, aki végignézte István halálát, nem sokkal később, a damaszkuszi úton maga is az új hitre tért, fölvette a Pál nevet, és téríteni kezdett.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. márciusi lapszámában.