Turmixváros – Marseille
Kifundálhat Párizs akármilyen törvényt, mondják a franciák, holtbiztos, hogy Marseille megtalálja a kiskaput. Igaz, ami igaz, Provence tartomány fővárosa rászolgált hírnevére: dacos és zabolátlan kikötőváros, csempészáruk lerakóhelye, jöttment bevándorlók támaszpontja, rejteke.
Írta: Christopher Dickey
Fényképezte: Ed Kashi
Sokan az üldöztetés, a járványok, a szegénység elől menekültek ide, a város pedig kegyesen befogadta őket. A legutóbbi hatalmas hullám jórészt muszlimokat vetett itt partra: Észak-Afrikából és a forrongó arab világból menekülők áradatát.
Azt gondolná az ember, hogy a puritán muszlimok lábbal tapossák majd az európai értékeket. A valóság azonban másként fest: a tengerparton strandolók között tényleg rengeteg az afrikai meg az arab, de a lányok nem burkát, hanem bikinit viselnek. A hosszú strandidényben mindenkinek jut hely a fövenyen: gazdag és szegény, fekete és fehér, afrikai és arab, muszlim, keresztény és zsidó sütteti magát a homokban. Ha megkérdezi tőlük az ember, honnan valók, egyikük sem Algériát, Marokkót, esetleg a Comore-szigeteket említi, de Franciaországot sem – mindannyian azt válaszolják: ők bizony marseille-iek.
Könnyen lehet, hogy Marseille turmixa már a jövő előképe, a kultúrák együttélésének tanulságos példája. Persze kényes az egyensúly, nem könnyű megtartani. A szűnni nem akaró közel-keleti konfliktusok újra meg újra félelemmel töltik el a város lakóit. „Az 1991-es iraki háború idején arra számítottam, hogy nemsokára Marseille is forrongani kezd. Hiszen az itteni muszlimok ugyanúgy figyelhették a műholdról sugárzott híreket. Ha most nem szabadul itt el a pokol, akkor nem fog soha” – meséli Michèle Teboul, a Francia Zsidók Képviseleti Tanácsának (crif) tagja, a provence-i osztály vezetője.
S lám, nem szabadult el a pokol: a város muszlim elöljárói a többi vallási vezetővel összefogva lehűtötték a kedélyeket. Ugyanez történt 2005 novemberében: több francia városban is lázongás tört ki, lángba borultak a bevándorlóktól zsúfolt lakótelepek – Marseille muszlimjai azonban megőrizték nyugalmukat.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. márciusi lapszámában.