Afrika maszkjai

Az álarc eredete az őstörténet homályába vész. Legelőször vadászatok végén, hálaadó szertartásokon ölthetett maszkot az ember – így testesítette meg, engesztelte ki az elejtett vad lelkét.
Írta: Cathy Newman
Fényképezte: Phyllis Galembo
A szellemek birodalmában a maszk nem pusztán álarc. Szinte mindig férfi viseli, és nem csupán játszik – szó szerint magára ölti szerepét.
Valósággal átlényegül, azonossá válik a maszkos figurával. Más hangon szól, másképpen mozog, másként viselkedik: ahogy mondani szokás, egy másik lény bőrébe bújik. Abban a pillanatban, hogy felölti maszkját, elmosódik a határ valóság és illúzió, isten és ember, élet és halál között.
Az afrikai jelmez legfőbb eleme mindenképpen a maszk, de sok más kelléke is lehet a maskarás alaknak; ezeket rendszerint kezében fogja
a szertartás során. Gyakori eset, hogy felvonulás, táncos mulatság formáját ölti a maszkabál, az együvé tartozás érzését, az önazonosságot erősíti a közösségben. A maszkos-jelmezes rítus vallási ünnephez, fontos társadalmi eseményhez is kapcsolódhat. Ilyenkor afféle erkölcscsőszként szerepel az álarcos figura: oktatja, és ha kell, bünteti a népet, segít a rend fenntartásában, helyreállításában, vezeti és irányítja a férfivá, törzsfővé avatást, a bőséges termésért fohászkodó földművesek rítusát.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. áprilisi lapszámában.