K2 – a kegyetlen hegy
A Föld második legmagasabb hegycsúcsának meghódítása a cél. Az északi oldal felől még a legelszántabb mászók közül is kevesen mernek nekivágni a K2-nek. A 2011-es nemzetközi expedíció hat tagja mégis innen veselkedett neki – s tetejébe teherhordó serpák meg oxigénpalackok nélkül készült meghódítani a Karakorum hegység e 8611 méteres csúcsát, Kína és Pakisztán határán.
Írta: Chip Brown
Fényképezte: Tommy Heinrich
A csapat leghíresebb mászója, az osztrák Gerlinde Kaltenbrunner negyedszer indult a K2-re. Ha most sikerrel jár, a 40 éves asszony lehet az első nő, aki elmondhatja: oxigénpalack nélkül jutott föl a világ 14 nyolcezresére, 8000 méternél magasabb csúcsára. Az expedíciót Gerlinde és férje vezette. A 49 éves Ralf Dujmovits Németország első számú magashegyi mászójának számított: az összes nyolcezresre feljutott már, egy híján mindre oxigénpalack nélkül. 1994 júliusában a pakisztáni oldalról első kísérletre bevette a K2-t.
A hat mászó 42 napot töltött a táborok kiépítésével. Ezer meg ezer méternyi kötelet feszítettek ki a lehető legváltozatosabb terepen, függőleges, jeges szirtfalakon, lavinaveszélyes, mellkasig érő havas lejtőkön vágtak keresztül. Taposták-lapátolták a havat, cipelték a felszerelést, fölolvasztották a jeget, hogy sátrat verhessenek a kiszemelt táborhelyeken. Egyre följebb vágtak maguknak utat, de aztán mindig visszafordultak, a K2 északi gleccserén, a 4650 méter magasan kiépített előretolt alaptáborban töltötték az éjszakát.
Augusztus 16-án indultak el a csúcstámadásra. Tudták jól: most vagy soha. Ha várnak még, minden esélyük odalesz – a hó jószerével egész nyáron esett, és most megint rákezdte. Még aznap elérték az északi oldal alját, ahol korábban kiépítették az I. tábort. A távolban lavinák morajlottak, éjjel jó 30 centiméternyi hó esett. Úgy döntöttek, egy napot várnak, hátha eláll odafent a hóesés, javulnak valamelyest a viszonyok.
Augusztus 18-án reggel 5 óra 10 perckor a csapat úgy döntött, továbbindul a II. tábor felé. Fél hét körül Ralf megállt. Rossz előérzete támadt, nem tetszettek neki a hóviszonyok. „Gerlinde, én visszafordulok.”
Amikor együtt kezdték el mászni a hegyeket, megállapodtak: egyikük sem áll a másik útjába, ha az mindenáron tovább akar menni. A hegyen magukért felelnek, kötöttek egyezséget, kivételt csak sérülés, rosszullét esete képezhet. 2006-ban a nepáli Lhotsén Ralf megállt, veszélyesnek ítélte a csúcsra vezető kék jégfolyosót borító friss havat; Gerlinde még húsz percen át mászott magában, csak azután fordult vissza.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. áprilisi lapszámában.