Bajban a koala
Amikor az első európai több mint kétszáz esztendeje Ausztrália földjére lépett, még úgy 10 millió koala lakhatta a keleti partvidék eukaliptuszerdejeit. Ám mióta finom, tömött bundájuk luxusholmik alapanyaga lett, rosszra fordult a koalák sorsa.
Írta: Mark Jenkins
Fényképezte: Joel Sartore
Ausztrália szimbólumállata, mindenki kedvenc kis erszényese a kipusztulás szélére jutott. Amikor az első európai több mint kétszáz esztendeje Ausztrália földjére lépett, még úgy 10 millió koala lakhatta a keleti partvidék 2500 kilométer hosszan terpeszkedő eukaliptuszerdejét.
Ám hamarosan rosszra fordult a koalák sorsa, mert finom, tömött bundájuk luxusholmik alapanyaga lett. Élőhelyük déli részén egyre kevesebben és kevesebben maradtak; 1927-ben, az utolsó évben, amikor vadászni lehetett rájuk Queensland területén, már csupán néhányszor tízezren lehettek (1919-ben nem kevesebb mint egymillió koalát ejtettek el az északi szövetségi államban).
A védelmi intézkedések, valamint a be- és áttelepítési törekvések hatására a következő ötven évben mind több és több lett a koala. Ám a terjeszkedő városok miatt élőhelyük egyre jobban beszűkült, az urbanizáció két új ellenséget hozott rájuk, a kutyát meg az autót, ráadásul többféle kór is fertőzni, tizedelni kezdte őket. Ahhoz képest, hogy 1990-ben még 430 ezer koala lakta Ausztrália erdőit, az összlétszám újra vészesen csökkent.
Mivel a koalát nem egyszerű lajstromba venni, becsült egyedszáma is tág határok között mozog: az állatvédők szerint 44 ezer, az érintett hivatalok szerint 300 ezer lehet belőlük összesen. A közel 40 ezer hektáros Koala-parton, Queensland délkeleti részén jó tíz éve végzett felmérés 6200-as koalapopulációt számlált; a mai becslések szerint harmadennyien sincsenek az ottani koalák.
„Ezer veszély fenyegeti a koalát: kerítésdróton akad fenn, kutya támad rá, autó csapja el, de az is megeshet, hogy egyszerűen éhen pusztul, mert a telektulajdonosok sorra kivágják az eukaliptuszfákat” – magyarázza a queenslandi környezet- és erőforrás-gazdálkodási minisztérium munkatársa, Deidré de Villiers. Deidré 38 esztendős, tizenöt éve foglalkozik a problémakörrel; figyelemmel kíséri a koalák létszámának alakulását, kutatja a visszaesés okait, igyekszik kidolgozni a „koalabarát” városfejlesztés irányelveit.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. májusi lapszámában.
Ősöreg erdők és féltett hagyományok kincset érő ajándéka a puerh tea
A Kínában magasodó Jigmai-hegy őslakos falvainak népe tradícióihoz ragaszkodva, az ősök módszereivel termeszti immár világhírű, csodálatos aromájú teaféléit.
Középkori szörnyek életre keltői
Így tökéletesítik a mai mesterek a kőmegmunkálás ősi technikáját, és alkotják újjá egy angliai katedrális hajdanvolt szépségét.
Évmilliók titkát őrző barlangok
Egy vakmerő klímakutató feltáratlan üregekbe hatolt be Grönland északi részén. A barlangok kövei nem csak a régmúltról tudósítanak; a jövőt, a globális felmelegedés várható alakulását is sejtetik.
Nagyon látni akartam apám lepkéit
Fotósunk mindent elkövetett, hogy megtalálja a világ egyik legritkább lepkéjét, mert azt a lepkét az ő apja után nevezték el.
Imádott és utált csörgőkígyók
A megújhodás jelképeként tisztelik, az alvilág hírnökeként kárhoztatják. Vadásznak rá, a képzelet sötét bugyraiba száműzik. Sikerül-e eloszlatni a félelmeket, még mielőtt végleg kiirtjuk a legendás csörgőkígyót?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
