Fordulóban Egyiptom sorsa

Írta: Jeffrey Bartholet
Fényképezte: Alex Majoli

A bizonytalanság, a feszültség már önmagában is hatalmas károkat okozhat az országnak, hiszen az idegenforgalom adja Egyiptom bevételeinek tekintélyes részét. Manapság már alig néhányan lézengenek a híres-nevezetes látnivalók környékén. Abu Szimbelben, Nagy Ramszesz temploma mellett újabban ki sem nyitnak az ajándékárusok, a beléptető fémkapuk órákig nem moccannak, az őrök a Nasszer-tavat bámulják unalmukban, hátha hal vagy krokodil borzolja a tükörsima vizet. 

Az ősi templomban néma csönd honol, elvétve sem látunk turistát. Nem érezni európai parfüm­illatot, senki sem panaszkodik a hőségre vagy a legyekre, a világ eme távoli zugába tett utazás viszontagságaira. Nincs egy fia idegenvezető sem, aki elmagyarázhatná, miért öldösi az egyik ókori domborművön II. Ramszesz fáraó a hettitákat, vagy miért döfi le és tapossa el a líbiai ellenséget a másikon. Annak idején egy-egy forgalmasabb napon akár háromezer kíváncsi külföldi is megfordult a templomban. Hosszú sorban várakoztak az előcsarnokban a nyolc hatalmas fáraószobor alatt, hogy bejussanak a belső szentélybe, ahová évente csupán kétszer süt be a Nap.  Nyolc hónappal a Hoszni Mubarak elnököt megbuktató forradalom után a látogatók száma napi százötvenre zuhant. Szombat délután magunkban vagyunk a templomban, csak egy magányos fecske cikázik a roppant oszlopok között.

Odakint Ahmed Száleh egyiptológus forró teával kínál minket a négy kolosszális Ramszesz-szobor hűs árnyékában. Száleh az Abu Szimbel-i emlékek és a szudáni határ mellett elterülő núbiai lelőhelyek igazgatója. „Nagy gond ez a forradalom óta – panaszkodik. – Elmaradnak a turisták, félnek, hogy megtámadják őket.” Megemlítem, hogy sok egyiptológus társa az átmenet szükségszerű velejárójának tekinti a gazdasági bajokat. Mubarakot az „utolsó fáraónak” tartják, és úgy vélik, hogy több mint ötezer esztendő után végre új korszak köszönt Egyiptomra. 

Száleh elmosolyodik. „Ramszesz és Mubarak is jól tudta, hogyan használja fel a propagandát. Mindketten katonaemberek voltak és dinasztiát építettek.” A volt elnök köztudottan az egyik fiát szánta utódjául. Száleh még arra sem venne mérget, hogy Mubarak volt Egyiptom utolsó diktátora. Hiszen nagy ritkán a fáraókat is megbuktatták. A korosodó II. Pepit is népfelkelés űzte el a trónjáról annak idején, de a fáraók uralma változatlanul fennmaradt. „Egyiptom politikai élete nem változott annyit, hogy egyértelműen kijelenthetnénk: Mubarak volt az utolsó fáraó. Koránt sincs még demokrácia, egyelőre csak a küszöbéig jutottunk” – jelenti ki határozottan az egyiptológus.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. májusi lapszámában.