Flamingók fura fortélyai
Valahogy olyan a flamingó, mintha rajzórán ötlötte volna ki egy túlbuzgó kisiskolás: viccesen nyakigláb madár, bokája bütykös, nyaka kígyóforma, csőre túlméretezett. Ráadásul elég furán választott számára színt a gyerkőc – narancsvörös zsírkrétával pingálta ki faramuci madarát.
Írta: Nancy Shute
Fényképezte: Klaus Nigge
Valójában nagyon is érthető a karibi flamingó (Phoenicopterus ruber) bizarr külleme: e különös adottságai révén boldogul oly jól az iszaplapályok, lagúnák, sóstavak, mangrovemocsarak viszonyai között. Furcsa csőre például kétfunkciós: sörtékkel van tele, így kitűnő alkalmatosság a vízben evickélő rákok, puhatestűek, rovarok, lárvák kiszűrésére, de markolókanálként is jól beválik, amikor a flamingó nekiáll fészket vájni a puha iszapban.
S hogy mire kell neki a halvány rózsavörös tollruha? Az sem csupán hencegni való, sőt eleinte nem is olyan flancos színű. A frissen kikelt fióka tolla még fehér, majd megszürkül; csak hosszabb idő múlva kezd rózsaszínben játszani, mert lassan-lassan megfesti a folyóvízben hemzsegő tömérdek baktérium, és a flamingók rákmenüjében bőséggel előforduló béta-karotin.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. júniusi lapszámában.