Hongkong – Kína árnyékában
Tizenöt évvel azután, hogy városuk a Kínai Népköztársaság fennhatósága alá került, Hongkong népe egyre inkább attól fél, hogy önállósága minden tekintetben elvész.
Írta: Michael Paternity
Fényképezte: Mark Leong
…Kína erősödése folyamatosan rombolja a hongkongiak önérzetét – olyannyira, hogy most már a kínaiak aggatnak rájuk gúnynevet: kong chan, hongkongi bugris. A Hongkongi Egyetem közelmúltban közzétett közvélemény-kutatása szerint a város lakosságának zöme hongkonginak, és nem kínainak vallja magát. Ez is mutatja, hogy egyre sűrűsödik az ellenszenv az anyaországiak iránt.
Nemrégiben egy hongkongi lap sáskahadhoz hasonlította a kínaiak özönét. A felmérések szerint tavaly a város jó kórházaiban majdnem felerészt kínai anyák szültek; tiltakoztak is rettentően a hongkongi anyák, mondván, hogy idén, amikor a születésszám ugrásszerű emelkedése várható (merthogy a Sárkány éve a kínai horoszkóp szerint kedvez a gyermekvállalásnak), az amúgy is túlterhelt kórházak a helyieket sem tudják majd megfelelőképpen ellátni.
Mostanában történt, hogy a Dolce & Gabbana egyik boltjának tulajdonosa kijelentette: hongkongi nem fényképezkedhet a kirakata előtt. Több mint ezer helybeli gyűlt erre össze az üzlet előtt. Jól megmondták a magukét, követelték a tulajtól, hogy kérjen tőlük bocsánatot, mert lám, megint csak másodosztályú állampolgárként kezelik őket a saját hazájukban!
Nőttön-nő Hongkongban a feszültség. „Akik külföldről érkeznek ide, hegyfokra épült smaragdvárosnak látják a várost, pedig betegeskedő behemótnak kellene látniuk inkább, akinek akadozik az elméje, akinek lebénult keze-lába.”
A Times Square-nél lassan végéhez közeledik Sam Wong éhségsztrájkja. A kimerültségtől már szédelgő fiú lepihent az egyik sátorban: fejét két tenyerébe fogja, szemét lehunyja kicsit. Közben odakint hullámzik a tömeg, hömpölyög a közönyös tekintetű shoppingolók áradata.
Sam amúgy mindig vehemensen hangoztatja, hogy szembe kell szállni Kínával, de most nagyon elfáradt: örül, hogy befejezheti az éhségsztrájkot.Leszáll az este, a felhőkarcolók mint sorba rakott óriási gyertyák fölfénylenek, egymás nyomában érkező komphajók kavarják föl az öböl sötét vizét. A toronyépületek fölött karcsú repülőgépek hasítják az eget, a zsúfolt utcákon vásárolni igyekvők végeláthatatlan hada tör magának utat. Hongkong, ez a száz várost magában rejtő örökmozgó metropolis most is épp oly nyugtalan, oly nyughatatlan, amilyen mindig is volt históriája során, és mint annyiszor, most is egyre változik, alakul.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. júniusi lapszámában.