Vigyázat! Napkitörés
Richard Carrington, serfőző és műkedvelő csillagász 1859. szeptember 1-jén fölkapaszkodott a házában kialakított csillagdába, megnyitotta a kupolát, és addig állítgatta műszerét, amíg az ernyőn sikerült élesre állítania a Nap csaknem 30 centi átmérőjű korongját. Figyelni kezdte a napfoltokat.
Írta: Timoty Ferris
Hirtelen „két vakítóan fénylő fehér foltot” vett észre az egyik kiterjedtebb napfoltcsoportban.
Pontosan ugyanekkor történt, hogy vad táncba kezdett a selyemszálra függesztett tű a londoni Kew csillagvizsgáló magnetométerében. Következő éjjel pedig sarki fény vörös-zöld-lila óriásdrapériája ragyogott Hawaii és Panama között az égbolton, a Sziklás-hegységben táborozók meg azt hitték, hajnalodik – olyan csalóka volt a fény, hogy föl is keltek, nekiláttak a reggelikészítésnek.
A Carrington által észlelt föllobbanást óriási napvihar keltette. (Egy másik amatőr csillagász, bizonyos Richard Hodgson is beszámolt a jelenségről.) A gigászi elektromágneses kitörés több milliárd tonnányi töltött részecskét lövellt iszonyatos sebességgel a Föld felé. Bolygónk mágneses terébe ütközve a láthatatlan anyagözön erős áramot indukált a távíróvonalakban. Sok távírda fölmondta a szolgálatot, másutt viszont akkumulátor nélkül, a Föld mágnessége révén is üzemelni tudott a szolgáltatás. „Itt, nálunk pusztán a sarki fény áramával is működik a rendszer. És nálatok milyen a vétel?” – tudakolta egy bostoni távírász Maine állambeli, 160 kilométerrel arrébb dolgozó kollégájától. „Sokkal jobb, mint rendesen, akkumulátorral” – jött a válasz.
Manapság a távközlési és elektromos hálózatok üzemeltetői már nem lennének ilyen nyugodtak. Az 1859-es napvihar óta nem fordult elő hasonló eset, így nehéz kiszámítani, hogyan hathatna egy ilyen kataklizma mai, sokkal inkább áramfüggő világunkra. 1989. március 13-án azért kaptunk némi ízelítőt: a kanadai Québec tartományban két perc alatt jó hatmillióan maradtak áram nélkül, pedig az akkor kirobbant napvihar harmadával gyengébb volt a Carrington által észleltnél.
Amennyiben az 1859-eshez hasonló nagyságrendben találna föllobbanni a Nap, több transzformátort tenne tönkre, mint ahány cseredarabot készleten tartanak a raktárak szerte a világban. Hónapokba telne, mire mindenütt helyreállnának a rendszerek, s addig milliók maradnának világítás, ivóvíz, fűtés, légkondicionálás, üzemanyag, telefon, friss élelmiszer és gyógyszer nélkül. Az Egyesült Államok Tudományos Akadémiája (NAS) nemrégiben tanulmányt tett közzé, amely szerint egy erős napvihar körülbelül olyan nagyságrendű kárt okozna, mint húsz Katrina hurrikán együttvéve: a helyreállítás már az első évben 1-2 billió dollárt emésztene föl, és legalább tíz évig tartana.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. júniusi lapszámában.
Őshüllők ma is eleven kortársa
A tokfélék – stílszerűen szólva – minden bajt megúsztak 162 millió éven át, de aztán az ember ténykedése a kihalás szélére sodorta őket. Az élő kövület utolsó egyedeinek megmentéséért nagy erőkkel küzdenek a kutatók.
Megmenthetők-e Új-Zéland ritka madarai több millió ragadozó kiirtásával?
Új-Zéland népe elhatározta, hogy a különösképpen kártékony ragadozók totális kiirtásával védi meg őshonos, becses madarait. A világ eddigi legnagyobb léptékű természetvédő projektje könyörtelenül hatékony szakaszába lépett, ugyanakkor még az is nagy kérdés, hogy mely fajokat kell menteni, és melyek a pusztítandók.
National Geographic 33: Edward Norton
A színész, aki az afrikai vadvilág megóvásának új módjain fáradozik.
National Geographic 33: Jason Momoa
A színész, aki szupererejét használja az óceánok megóvására.
National Geographic 33: Selena Gomez
A sztár, aki világmértékben támogatja a fiatalok mentális egészségének megőrzését.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
