Világok virága – Rózsák arca

Írta: Iván Viktória

…Rose: véletlen is lehet, de a szó anagrammája az Erosnak. A 13. századi francia Rózsaregény, a Roman de la rose szerzői verses művük címében egyszerre vették hasznát a transzcendens és érzéki örömök egymás mellett élő rózsajelképeinek. „A trubadúrlírában a rózsa viszi át a Szűz Máriához fűződő lángoló érzelmeket a szentként látni akart nőre, és magát Máriát is asszonyi tulajdonságokkal ruházza föl. Közvetítő szerepet tölt tehát be a mennybéli és a földi asszony között. Előbbit közelebb hozza a földhöz, utóbbit fölemeli az égbe”– fejtegeti Géczi János kultúrtörténész. A nő volt a szerelem, a tökéletesség, az öröm és a boldogság forrása, de elérhetetlen maradt, a lovag csupán sóvároghatott utána. Ám szerelme tárgya immár nem égi, testetlen lény többé, hanem hús-vér ember. 

A magyar népköltészet szintén rózsáktól ékes. A bimbózó vonzalomban, az egymásra találásban és a beteljesülésben, de az elszakadás gyötrelmében is ott a rózsa. Juhász Katalin néprajzkutató elmeséli-elénekli, mennyire szeretjük a rózsát, milyen gyönyörű dalokat ajándékoztunk neki. 

Ha a rózsa déltől estig nyílik, a szerelem rövid, nem odaadó vagy nem tud kiteljesedni. Ha leszakajtják, a szépség, a fiatalság és a szerelem virága hervadni kezd. Hervaszt a bánat, és hervasztja az arc rózsáit is az idő: a szépség mulandó. Némely tájakon a leány első vérzése cseppjeit a rózsatőre tette, hogy az arca mindig piros maradjon. Ha egyágú rózsatövet választott, azért tette, nehogy ikreket hozzon majd a világra; az ikerszülés tisztességtelennek mutatta a nőt – azt bizonyította, hogy több férfival tart kapcsolatot. 

Voltak vidékek, ahol a piros rózsa prostitúciót is jelentett. Rózsa jelölte a rossz erkölcsű lányt, vendégeit úgy emlegették: rózsafúró, rózsajáró, az örömlányok negyedét Rózsa utcának, Rózsa-kertnek nevezték, az örömtanyák cégérén gyakran rózsa képe díszelgett. A magyar népköltészet jelképrendszerében sárga rózsa jelenti a szabadosságot, a csapodárságot, akárcsak a mellőzött, múló szerelmet. A népdalban, a mesében a rózsa nyílása születést jelez. Ha harmat hullik a rózsabokorra, a hősnő méhében gyermek fogan meg. A mesék képeiben a rózsa minden tulajdonsága visszaköszön. Akár névként, akár motívumként szerepel, a rózsa a tökéletesség, a szépség jelzője.  Miként Boldizsár Ildikó kutató írja a tündérmesék szereplőiben rejtőző kettősség kapcsán, a rózsát nevető királykisasszony a női tökéletesség képe: ha sír, gyöngyök hullanak szeméből, mert tisztaszívű; ha jár, aranyak peregnek léptei nyomán, mert a helyes úton halad; ha nevet, rózsák hullanak szájából, mert igazat, szépet szól. A rózsában rejlő kettősség felemás tulajdonságokra rímel: az örökké fiatal, hervadhatatlan szépségű Világszép Sárkány Rózsa sem egyértelműen jó. Hol jó, hol rossz, mert minden kettős természetű. A rózsa illatában valósággá is válik ez a démoni kettősség, ez a sötétséggel kacérkodó csáberő.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. júniusi lapszámában.