East Side sztori
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2005-ben a brit fővárosnak ítélte a 2012-es nyári játékok rendezési jogát. A városvezetés rögtön bejelentette: a jeles alkalomból átformálják London keleti városrészét. Az akkori külügyminiszter kijelentette: az olimpia lesz az East End „újjászületésének motorja”.
Írta: Cathy Newman
Fényképezte: Alex Webb
Nyugat-London pompájához, az előkelő parlamenthez, a kellemdús palotákhoz képest Kelet-London kiábrándító, zajos, nyüzsgő, szedett-vedett városrész. Azért akadnak benne oázisok. Üdítő látvány a Regent’s-csatornán békésen ringó megannyi lakóhajó, a Fournier Street sok takaros, György-kori háza (itt él a kortárs brit művészet számos formabontó nagy alakja, például Tracey Emin és Gilbert & George).
Ne feledjük persze a Victoria Parkot sem: az üde zöld terület harmincezer kelet-londoni kezdeményezésére létesült, és 1845-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A West End-iek is fennen hangoztatták, hogy zöldövezet kell odaát; remélték ugyanis, hogy a park fái majd megvédik őket az East End „ragályteli” levegőjétől.
Az East End betondzsungeleiben ma is szembeszökő a nyomor. A sikátorokban drogdílerek üzletelnek, a lépcsőházak, előterek vizelettől bűzlenek, a bűnbandák nyílt színen garázdálkodnak, a levegőt haldokló gyárak mérgezik, az összképet villanypóznák, rozsdaette gázvezetékek csúfítják.
Kelet-London így is egyre terjeszkedik: tulajdonképpen már Newham, Barking és Dagenham, Redbridge, Waltham Forest és Havering is hozzá tartozik. De hiába fejlesztik-formálják már több mint egy évszázada, hiába lett az értelmiségiek kedvelt lakhelye, hiába nyílt százhetvennél több galériája-múzeuma, hiába vált jelentős üzleti központtá a Canary Wharf, hiába emelt itt felhőkarcolót a hsbc, a Barclays, a Citibank – az East End máig a metropolis legmostohább fertálya.
Charles Booth szociológus 1889 és 1903 között elkészítette London szegénységi térképét, és ezen tisztán kimutatta a várost keresztbe szelő kelet–nyugati határvonalat. Térképábráin a West End-hez tartozó Kensington és Belgravia telis-tele van aranyszín négyszögekkel, jelezve, hogy ez a két környék „a felső osztályhoz tartozók” és a „felső középosztálybeliek” lakhelye.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. augusztusi lapszámában.