Indián jelen
Srebrenica és Auschwitz, Hirosima és Sztálingrád: a történelem legtöbb nagy tragédiája helyhez köthető, s ez a hely idővel népek gyötrelmeinek szimbóluma lesz. A Pine Ridge Indián Rezervátumban élő oglala lakota közösségnek is van ilyen helye a Wounded Knee-patak mellett szelíden emelkedő lankákon.
Írta: Alexandra Fuller
Fényképezte: Aaron Huey
„Ki akartak irtani, be akartak olvasztani bennünket, megszegtek minden szerződést. Elvették lovainkat, betiltották nyelvünket, szertartásainkat. Szent vezetőinknek bujdosniuk kellett. Szokásaink mégis fennmaradtak, anyanyelvünket is megőriztük” – jelentette ki Fehér Toll. Az Egyesült Államok Kongresszusa nagyon későn, 1978-ban fogadta el az indiánok vallásszabadságát kimondó határozatot; addig nem szegett törvényt, aki rítusukat gyakorló indiánokat háborgatott.
Obama elnök 2009-ben aláírt törvénye első ízben fogalmaz meg hivatalos bocsánatkérést „az erőszak, a mostoha bánásmód és a kirekesztés miatt, amelyet az őslakos népeknek kellett elszenvedniük az Egyesült Államok polgáraitól”. A szöveg azonban nem említ jóvátételt, és a rég megszegett szerződések érvényesítéséről sem rendelkezik.
Fehér Toll sodort magának egy cigarettát, rágyújtott, a füstön keresztül rám sandított: „Tudja, mi tartott vissza attól, hogy elvetemült gyilkos legyek? A lakoták nyelve: az anyanyelvemen képtelen vagyok gyűlölködni. Olyan szép, olyan szelíd nyelv a miénk.” Azzal lakotára váltott, és magam is hallhattam szavai lágy hullámzását.
Kis idő múlva a sziú fölállt, elballagott a patak felé. „Aha!” – kiáltott föl elégedetten: megtalálta a Naptánchoz alkalmas nyárfát. A Pine Ridge-i oglalák nem beszélnek kívülállónak rítusaikról, szokásaikról; én mégis megtudhattam, mi történik majd a fával. Fehér Toll és családja többi férfitagja kivágja, és a szent lénynek kijáró tisztelettel a Naptánc helyszínére viszi. Ott teleaggatják imaszalagokkal, színes anyagdarabokba csomagolt dohánykötegekkel és más ajándékokkal, azután beleállítják az e célra ásott gödörbe. A fölékesített fa ott díszeleg majd egészen jövő nyárig.
Fehér Toll 1974-ben bevonult az Államok hadseregébe, Németországban teljesített szolgálatot. „Abban az évben csak háromszor tartottak Naptáncot a rezervátumban. Ma már sokkal többször.” Fehér Toll úgy tartja családjával és népes rokonságával az ünnepet, ahogy ősei tették: „Olyankor magunk között vagyunk, csak mi, a család.”
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. augusztusi lapszámában.
Szélsőségek 12 hónapja
Az északi-sarkvidéki Svalbard, a Föld leggyorsabban melegedő tája példázza, miként hat a klímaváltozás a szárazföldre, a tengerre és az élővilágra.
Rejtelmes, másvilági nyálkagombák
Nyirkos viszonyok között, spóratömeggel szaporodnak, sokkal inkább amőbák, mint penészgombák.
Egy háború hosszú árnya
Koszovó élni és boldogulni akar, ezért mindent megtesz, hogy elismertesse függetlenségét a világgal, és rendezze konfliktusait Szerbiával.
Erőszakkal elszakítva
Századokon át bevett gyakorlat volt, hogy az észak-amerikai őslakos családoktól elszakították, és internátusokba, missziós iskolákba vitték átnevelésre a gyerekeket.
Elefántok és ember: lehet jobb a viszony?
Gyorsan megtanultak a közelségünkben élni. Mi vajon tudunk-e alkalmazkodni hozzájuk?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
