Villámlesen

Írta: George Johnson
Fényképezte: Carsten Peter

Nyárutó a zivatarok ideje az Egyesült Államoknak ezen a fertályán. Tim Samaras azért van most itt, mert már 2006 óta próbálkozik a lehetetlennel: lecsapása pillanatában akarja lencsevégre kapni a villámot. De hogyan jön létre a villám tulajdonképpen? A folyamat úgy kezdődik, hogy a viharfelhőből negatív töltések sokasága, úgynevezett „szökellésekkel haladó előkisülés” indul el a föld felé. Amikor az előkisülés részecskeáramlása már közel jár a felszínhez, pozitív töltések árama indul el odalentről. Amikor a két töltésáramlás találkozik, vakító kisülés támad, szökik az ég felé. Irtózatos áramerősség, körülbelül 30 ezer amper lép fel ilyenkor, a villám a fény sebességének harmadával cikázik fölfelé. Valójában ennek az „ellencsapásnak” a fényét látjuk, és bár a kisülés fölfelé terjed, általában lefelé irányuló mozgásként érzékeljük. A folyamat felfoghatatlanul rövid idő, 200 ezredmásodperc alatt végbemegy.

Tim két nagy sebességű (másodpercenként tízezer képkockát rögzítő) Phantom kamerát hurcol az utánfutójában. Ezekkel a különleges felvevőgépekkel erősen lassított, ugyanakkor rendkívül részletgazdag videofelvételeket készít a föld felé törekvő előkisülések pályájáról, sőt olykor még a fölfelé induló töltésáramlásokat is sikerül megörökítenie. Csak az a baj, hogy a két töltésáramlás érintkezésének pillanatában fölvillanó szemkápráztató fény „elvakítja” a kamerát, túlexponálja a képet, elfedi a részleteket. Tim Samaras és mások is szeretnének belátni a fényfüggöny mögé, megfigyelni és elemezni a földről rakétasebességgel fellövellő töltésáramlás részleteit.

Ha sikerülne ilyen képsort rögzíteni, alighanem a villámmal kapcsolatos rejtélyeket is megfejthetnénk. Miért csap a villám néha csenevész kis fácskába, holott közvetlenül mellette hatalmas fémtorony magasodik? Egyáltalán, hogyan képes a földig jutni a villámkeltő részecsketömeg? Bármekkora is a zivatarfelhőben létrejött feszültség, közel sem elegendő ahhoz, hogy legyőzze a töltéseket elválasztó levegőréteg szigetelőképességét. Milyen tényező játszhat itt még közre? Ha sikerül képre venni a töltésáramlások találkozásának pillanatát, talán megtaláljuk a választ erre a kérdésre. Ám ehhez különleges kamera kell, amellyel egymilliónál is több nagy felbontású képet készíthetünk másodpercenként. Jelen pillanatban csak egy ilyen csodakamera létezik a világban – az pedig most ott zötykölődik Tim utánfutójában.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. augusztusi lapszámában.