Roma pompa

Régen szegények voltak, szekéren rótták az utat. Ma viszont már dúsgazdagok, kivagyi luxusban élnek Buzescu román városka roma vándorkereskedői.
Írta: Tom O’Neill
Fényképezte: Karla Gachet és Ivan Kashinsky
„Dúsgazdag roma” – elsőre furcsa a két szó így, együtt. Románia kétmilliósra becsült, a lakosság nagyjából 10 százalékát kitevő roma népessége leginkább zsúfolt és mocskos városi nyomornegyedekben, faluszéli putrikban tengődik szívszorító szegénységben. Romániában ugyanaz a sors jut a cigányok többségének, mint Kelet-Európa más részeiben: a legtöbb helyen lenézik a hajdani félnomád népet, mert nincstelen, aluliskolázott, és makacsul elszigetelődik a többségtől.
Nem csoda, hogy sok gádzsó, vagyis nem roma nézi görbe szemmel a buzescui roma palotasort. Csalással szerzett pénzből építkezett itt mindenki, mutogatnak az irigyek a villákra, és még dicsekszenek is azzal, amit összeharácsoltak!
Pedig az újgazdag buzescui romák nem a külvilágnak mutogatják a pénzüket. Az ő felfogásuk szerint a villa és a vagyon a közösségen belül kivívott rang mércéje, megtestesülése. Amúgy pedig napnál világosabban értésemre adták: utálják, ha vadidegenek lézengenek a házuk előtt, és nekiállnak kérdezősködni meg a gépükkel kattogtatni. Pleaca, pleaca! „Tűnj innen!” – kiabálták nekem a kerítés túloldaláról a gyerekek. A felnőttek is szúrós szemmel néztek, sőt volt olyan, aki rögtön hátat fordított. „Nincs maguknak semmi keresnivalójuk arrafelé” – közölte velünk Gelu Duminică roma szociológus. Mármint: nincs semmi keresnivalónk ott, mert nem vagyunk cigányok.
De honnan ez a fenenagy gazdagság? A város népe szerint: a fémbizniszből. A buzescui romák többsége kalderás, a rézműves cigányok közé tartozik. Nem is olyan régen, az 1990-es évek elején még ők is szekérkaravánnal járták az országot, árulták a cazant, a pálinkafőző rézüstöt. Kapós volt a portékájuk, drágán tudták adni az üstöket. Aki ügyes volt, mint Paraschiv, hamar megszedte magát. Akkortájt, a kommunista érában persze még nem tették kirakatba a pénzüket, merthogy a hatóságok árgus szemekkel figyelték őket.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. szeptemberi lapszámában.