Szent László visszatér
Kutatók egy csoportja engedélyt kapott a győri egyház-megyétől, hogy a legmodernebb módszerekkel vizsgálat alá vegye I. László ereklyeként tisztelt koponyáját.
Írta: Koncz János
Históriai és földrajzi értelemben is hosszú utat tettek meg szentté avatott Árpád-házi uralkodóink földi maradványai, hívek rajongtak és rajonganak ma is az ereklyékért. Mindeközben azért sokakban ötlött fel a kérdés: vajon tényleg legendás királyainktól való-e mindaz, amit az egyháztörténet nekik tulajdonít? A szent ereklyék azonban nem csak ezért olyan izgalmasak a tudomány számára; amennyiben módjuk nyílik valamely ereklye tüzetes vizsgálatára, történeti, régészeti, antropológiai újdonságokat, sőt szenzációkat remélhetnek a kutatók.
Nos, I. László király koponyaereklyéje kapcsán megadatott a szakembereknek ez a ritka lehetőség. A kegyeleti jogokat gyakorló Győri Egyházmegye úgy döntött, engedélyezi a győri bazilika Héderváry-kápolnájában őrzött relikvia modern képalkotó eljárásokkal való fölmérését, modellezését, valamint az így nyert adatok alapján a király arcvonásainak rekonstrukcióját. A Patonay Lajos és Pálfi György által vezetett csoport egy hasonló indíttatású, nagyszerű eredménnyel zárult vállalkozása, gróf Széchényi Pál (1645–1710) kalocsai érsek múmiájának vizsgálata és arcrekonstrukciója nyomán kapta a rendkívüli gondosságot és körültekintést igénylő, speciális feladatot.
Az egyházmegye képviseletében Lukácsi Zoltán, a Győri Hittudományi Főiskola rektora segítette a tudóscsoport munkáját: „Tulajdonképpen egy történelmi véletlen miatt, a hívők szemében a gondviselés révén lett Szent László városa Győr. Több mint négyszáz esztendeje került a városba a koponyamaradvány és az azt őrző csodálatos herma. A győri bazilika azóta is büszkén őrzi az ereklyét, a Szent Korona és a Szent Jobb mellett harmadik legfőbb nemzeti kincsünket.”
Kezdettől fogva azt érzik a győriek, hogy Szent László örökké köztük van, segíti őket. A király oltalmát kérték az 1763. évi földrengés után, hermáját azóta minden évben körmeneten hordozzák végig a városon. Olyan erős ez a hagyomány, hogy II. József idejében is tovább élt, hiába tiltotta be az uralkodó a vallásos körmeneteket. Mi több, a Tanácsköztársaság idején sem szünetelt.
„Egyházunk úgy ítélte meg, hogy Szent László kultuszát a hagyományos vallási-történeti megközelítés mellett új szempontból, a modern technika lehetőségeit kiaknázva is tovább építhetjük. Szemernyi kétségünk sem volt afelől, hogy valódi az ereklye, de nem titkoltuk volna el az eredményeket, ha a kutatók más következtetésre jutnak. Minthogy a herma belsejében rejtező ereklyetartó csupán kis részét engedi látni a maradványoknak, eleve fontos volt tudnunk, milyen állapotban van a koponya” – szögezi le Lukácsi Zoltán.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. szeptemberi lapszámában.