Gyilkos áhítat
Idén januárban századnyi lovas orvvadász tört be a kameruni Boubandjidah Nemzeti Parkba. Géppisztollyal, gránátokkal fölfegyverkezve több száz állatot, egész elefántcsaládokat mészároltak le. Iszonyatos volt a vérengzés, talán a legszörnyűbb merénylet az elefántok ellen.
Írta: Bryan Christy
Fényképezte: Brent Stirton
„Elefántcsont ez is, meg ez is. Mi az, nem számított ilyen bő kínálatra?” – bámult rám a vatikáni Szent Péter téren működő Savelli Galéria eladónője. A Vatikán nemrég egyezményben vállalta, hogy kiveszi a részét a kábítószer-kereskedelem, a szervezett bűnözés, a terrorizmus elleni harcból, ám a Washingtoni Egyezményt nem írta alá, az elefántcsont-kereskedelmi tilalmat figyelmen kívül hagyhatja. Nyugodtan vásárolhatok tehát elefántcsont feszületet, ha igénylem, még áldást is kapok rá egy vatikáni paptól, úgy postázzák majd a címemre, biztat kedvesen az eladónő.
Ma már a biliárdgolyó, a zongora billentyűje, a minőségi kefe nyele sem elefántcsontból, hanem megfelelő műanyagból készül; a drága kegytárgyak terén azonban nincs igazi változás. A politikusok és egyházfők előszeretettel ajándékoznak egymásnak elefántcsont remekeket. Maga Daniel arap Moi kenyai elnök, a kereskedelmi tilalom kezdeményezője is agyarral kedveskedett II. János Pálnak (ugyanakkor az ő nevéhez fűződik a természetvédelem egyik leghatásosabb, legnagyobb visszhangot keltő demonstrációja is – 12 tonna elkobzott elefántcsontot égettek el a rendeletére.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. októberi lapszámában.