Gáz van?
Mint csillagtenger az égen, ragyog lábunk alatt a jégbe fagyott gázbuborékrengeteg. Katey csákányhoz hasonló, szerszámot ragad. Egyik végzős diákja égő kanócot tart egy nagyobb buborék fölé; Kathy belevágja a vas végét a jégbe. A repedésből előtóduló gáz ijesztő robajjal lángra lobban.
Írta: Marianne Lavelle
Fényképezte: Mark Thiessen
A metán a legegyszerűbb szénhidrogén-molekula: egyetlen szénatom és négy hidrogénatom alkotja. Általában mikrobák közreműködésével vagy hőhatásra, összetettebb szerves molekulák bomlása során keletkezik. A tavakból, mocsarakból, tőzeglápokból és rizsföldekről, a szemétlerakó helyekről és komposztálótelepekről, a tehenek és más kérődzők bendőjéből kipöfögő metángázt elhalt növényi részeket feldolgozó, nedves, oxigénszegény környezetben ténykedő mikrobák termelik.
A fűtésre használt földgáz legnagyobb része azonban nem mikrobák, hanem a Föld mélyebb rétegeiben uralkodó magas hőmérséklet és nagy nyomás hatására keletkezett – akárcsak a szén és a kőolaj. A kőolaj hosszú időn át a gáznál sokkal értékesebb tüzelőanyagnak számított, de a második világháborút követő föllendülés új helyzetet teremtett: az új csővezetékek révén könnyebb és olcsóbb lett a gáz szállítása, az energiaiparnak már megérte kiaknázni a világ nagy földgázmezőit.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. decemberi lapszámában.