Sámánok ébredése
„Amikor kezd úrrá lenni rajtam a révület, úgy érzem, valamiféle energia tölt el. Nem tudom kivenni, de mintha valami emberalak tartana felém a ködben. Csak akkor látom meg, ki az, amikor már közelebb ér. Valaki, aki nagyon régen élt.”
Írta: David Stern
Fényképezte: Carolyn Drake
Sámán – az elnevezés a mandzsu és a tunguz néptől ered, de sámánok ma már a világon sokfelé, nagyvárosokban is ténykednek (Londonban és Bostonban például sámánközpontok működnek). A sámánszerep kiindulópontja az a hitbéli meggyőződés, hogy szellemalakok is élnek körülöttünk, és ezek a számunkra láthatatlan lények befolyásolni képesek sorsunkat, irányítani tudják életünket. Orvos, pap, pszichológus, jós, költő, faluvéne – akármelyik közvetítő lehet a látható és a láthatatlan világ között; nem véletlen, hogy tiszteli-becsüli őket minden társadalom.
A sámánhitnek nincs pontos meghatározása. „Helyesebb többes számot használni, különböző sámánizmusokról beszélni, mert igen változatos a sámánhiedelmek, praktikák, rítusok világa” – fejtegeti Marjorie Mandelstam Balzer, a washingtoni Georgetown Egyetem kultúrantropológusa. Minden sámán a maga útját járja, amíg mester lesz belőle, minden beavatott más-más lelki élményeken megy keresztül, más-más spirituális felismerésekre jut. Emiatt a sámánhit szertartásainak rendeltetése és kelléktára is változatos. Közös eszközök is vannak persze: általános elem például az eksztázis, a révület vagy ahogy olykor emlegetni szokás: a lélekutazás. Van sámán, aki egyedül dolgozik, mások sámánszervezetek tagjaként működnek. Afféle szakszervezetek ezek a csoportosulások; az ulánbátori Golomt sámánközpont nem kevesebb mint tízezer tagot számlál.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2012. decemberi lapszámában.