A végtelenbe és tovább
Eljutunk-e valaha is a csillagokig?
Írta: Tim Folger
Illusztrálta: Stephan Martiniere
Eljut-e az emberiség valaha is a csillagokig? Egyáltalán, hogyhogy ez a kérdés fél évszázada még sokkal reálisabbnak tűnt? „Akkoriban még mertünk félőrült elképzelésekkel dolgozni” – mosolyog Freeman Dyson, a princetoni Institute for Advanced Study fizikaprofesszora. Dysonék az 1950-es évek végén a Marsra és a Szaturnusz holdjaira embert szállító űrhajó, az Orion tervein dolgoztak. Az Oriont nem túlhevített hidrogént kilövellő nukleáris reaktor hajtotta volna; Dyson és kollégái azt találták ki, hogy a rakéta másodpercenként négy kis atombombát lök ki magából, és azok tűzgolyóin siklik majd előre.
„Rettentő kockázatos megoldás, de akkortájt még egészen másképpen gondolkodtunk, még mertünk nagyot álmodni. Úgy hittük, kockázatmentes kalandokba vágni az égvilágon semmi értelme” – meséli Dyson, aki úgy készült, hogy maga is felszáll majd az Orionnal.
Manapság könnyebb azt megindokolni, hogy miért nem érdemes a csillagokba utaznunk. A legközelebbi is túl messze van; nincs elég pénzünk az útra. Hogy miért volna mégis jó, ha eljuthatnánk a csillagokig? Az érvek közvetettek ugyan, de egyre nyomósabbak. Sok közeli csillag körül fedeztünk fel bolygókat; hamarosan találunk majd egyet, amelyik hasonlít a mi Földünkhöz, tehát az életnek is megfelelő teret kínál. Ez a bolygó pedig már igencsak csábító úti cél lenne.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. januári lapszámában.