Hegyek harapófogójában
A díszlet pazar, a valóság nagyon nem az. Az afganisztáni kirgizek égre törő hegyek között, a földkerekség egyik legkegyetlenebb vidékén élnek.
Írta: Michael Minkel
Fényképezte: Matthieu Paley
A költözés a nomád élet velejárója. Az afganisztáni kirgizek az időjárástól és a legelők állapotától függően évente akár négy alkalommal is fölkerekednek.
Hazájukat úgy nevezik: Bam-e Dunya, vagyis: „a Világ Teteje”. Költői kép, illik a tájhoz; pedig ez a környezet alig alkalmas emberi életre. Két hosszú, gleccser vájta, hegyi gyep borította völgyben él a kán népe Közép-Ázsia óriáshegyei között. A terület legnagyobb része 4250 méter magasan fekszik.
Örökké süvít a szél, a hőmérséklet évi 340 napon át fagypont alatt maradhat. A kirgizek többsége életében nem látott még fát.
A két völgy különös, keskeny sávban húzódik Afganisztán északkeleti csücskében. A Váhán-folyosóként emlegetett földdarab az úgynevezett „nagy játszma”, a közép-ázsiai uralomért versengő Orosz és Brit Birodalom 19. századi csatájának eredménye. 1873 és 1895 között több szerződést is kötött a két nagyhatalom; a térség igazi ütközőzóna lett: távol tartotta a cári Oroszországot Brit Indiától. Itt haladt keresztül a Nyugatot Kínával összekötő Selyemút, megannyi hódító had, világutazó és hittérítő útvonala.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. februári lapszámában.