A lélek tükre
A nyolcesztendős kongói Mbedji azon ezrek egyike, akik egy magyar misszionárius szemészorvos, Hardi Richard jóvoltából láthatják újra a világot.
Írta: Dobray Sarolta
Fényképezte: Hajdú D. András
…Hamar elterjedt a hír, hogy Kabindában van egy szemorvos, aki visszaadja az emberek szeme világát. Legtöbben a megyeszékhelyről, az onnan 150 kilométerre lévő, kétmilliós Mbuji-Mayiból érkeztek, ám ez sokszor többnapos utazást és szinte megfizethetetlen útiköltségeket jelentett.
Ezért is nyitott a Közösség 2006-ban újabb szemészeti központot, most már Mbuji-Mayiban, egy belga civil szervezet támogatásával. Itt már a legmodernebb módszerekkel dolgoznak. De mivel a megye egyéb részein a becslések szerint közel tízezres nagyságrendben élnek szürkehályogos betegek, akik számára a sokszor gyalog is járhatatlan, őserdei utakon képtelenség lenne a megyeszékhelyre eljutni, nem maradt más, mint missziókat szervezni a „világvégi” falvakba.
Richard testvér három-négy hetet rendel és műt egyhuzamban Mbuji-Mayiban. Ez neki Kongóban az otthon, a szemészeti centrum mellett álló ház, egy öreg zongorával és franciául beszélő papagájokkal. Az otthonléteket mindig egy szintén három-négy hetes misszió követi. Sokat jár a Mbuji-Mayitól északra fekvő, őserdei vidékre, Lusambo városa fölé. Az is jó magyarországnyi terület, 3-4 millió emberrel. Az itt élők szinte kivétel nélkül érintettek a folyami vakság nevezetű, parazita okozta betegségben.
Persze a missziókra felkészülni korántsem olyan egyszerű. Első az információszerzés: van-e a helyszínen kórház – amely, ha van is, általában egy vályogkunyhót jelent –, hol lehet megszállni, hogy van-e ott missziós ház.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. augusztusi lapszámában.