Agyarország vadászai
Az ősembernek még inkább a behemót húsa kellett. A szibériai sarkvidék népének ma a mamut agyara ad megélhetést.
Írta: Brook Larmer
Fényképezte: Jevgenyija Arbugajeva
A késő pleisztocén korban még gyakori volt a mamut Szibéria északi részén, de aztán fogyatkoznikezdett, és tízezer évvel ezelőtt mindenütt kiveszett a hatalmas ormányos. Csupán az északi és keleti szigeteken maradt belőle még egy időre; az utolsó úgy háromezer-hétszáz éve múlt ki. Amióta olvadni kezdett a kőkemény, mindig fagyott permafroszt, egyre-másra hatalmas, kunkorodó agyarvégek bukkannak ki a tundra talajából.
A mamutagyar nagyobbja akár négyméteres is lehet: érthető, hogy vagyont érő árunak számít ezen a tájon, Szibéria északi részén. A földkerekség egyik legzordabb vidékén egyre többen élnek agyarvadászatból. A jakutföldi Gorohov az elsők között, majd tíz esztendeje vágott bele az üzletbe. Ezúttal sem csalja meg viszketeg tenyere: kis idő múlva kandikáló agyarvégre bukkan a földben.
Egész napos, keserves munka kiásni a mamutagyarat a kavicsos, jeges talajból. Mind több látszikbelőle: fatörzsnyi vastag, lehet vagy hetven kiló, jóformán sértetlen állapotban maradt meg. Mielőtt elszállítja a becses leletet, Gorohov ezüst fülbevalót helyez el a gödörben: így ad hálát a helyi szellemeknek. Ha sikerül épségben hazacipelnie a ritka nagy agyarat, hatvanezer dollárnyi (azaz jó 1,3 millió forintnyi) summa ütheti a markát.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. áprilisi lapszámában.