Bonobók hálószobatitkai
Erdei telep a kongói vadonban. A majommegfigyelő támaszpontot a japán Kano Takajosi alapította egy igen különös emberszabású, a bonobó (Pan paniscus) tanulmányozására.
Írta: David Quammen
Fényképezte: Christian Ziegler
Minden emberszabású közül a bonobók tartják magukat leginkább a „szeretkezz, ne háborúzz” elvhez: jóval többet bujálkodnak és jóval kevesebbet békétlenkednek, mint közeli rokonaik, a csimpánzok. Számos kutatónak, köztük Frans de Waal holland-amerikai biológusnak is föltűnt, hogy az állatkerti bonobók kifejezetten kéjsóvár természetűek és (különösen a nőstények) nagyon kedvesek, szeretetteljesek egymással – igencsak más természetűek, mint az örökösen dominanciaharcokba, törzsi csetepatékba bonyolódó csimpánzok. Fölmerült a kérdés, hogy hazai terepen, az ősvadonban is ilyenek-e a bonobók.
A Kiotói Egyetem Főemlőskutató Intézetének munkatársa, Kano Takajosi az elsők között vágott bele a csöppet sem egyszerű feladatba, kezdte természetes környezetükben vizsgálni a bonobókat. Kutatótábora, a Wamba 1974 óta folyamatosan üzemel, leszámítva az 1996–2002 közötti időszakot, amikor Kongóban véres háborúk dúltak.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. áprilisi lapszámában.